Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

mindenség istennője, akinek a többi istenség csupán egy-egy kis darabkája, a megtermékenyítésre váró Egyiptom földje, s Ozirisz a megtermékenyítő Nílus. Ozirisz a halottként Izissze! nemzett Hóruszban ünnepli feltámadását. Kultuszuk egy őszi és egy tavaszi ünnepből állt, és a halálból való feltámadást és az örök életet, a földi szenvedések feletti győzelmet ígérte a müsztésznek. A beavatás során a müsztész, a beavatandó megfür- dött és megtisztult, új életre kelt ugyanúgy, ahogyan a természet tavasszal. Az egyiptomi hitvilágban a halottat Ozirisszel azonosították (így várták feltámadását) s a misztériumban is, a beavatás során a beavatottat jelképes halála után ízisz mellé, mint annak férjét állították.

Hasonló meghaló és - kicsit másként - feltámadó alak Attisz/Agdisztisz és szerelme/déd-nagyanyja Kübelé (aki eredeti nevén szintén Agdisztisz) a föld megtestesülése, akit a rómaiak Magna Materként vettek át. Kultuszuk a gyász és az öröm ünnepét egyesíti magában március 15. és 27. között. Attisz és Kübelé „Zavarosnak tűnő története szerint Attisz a szilaj, kétnemű Agdisztisz (Kübelé) istenségtől származik. Agdisztisz a frűg istenanya neve volt, de ebben a történetben az apa szerepét játssza. Az istenek megelégelik féktelenségét, ezért Dionüszosz elhatározza, hogy megszelídíti. Leitatja Agdisztiszt, s amikor az álomba merül, a férfiasságát egy fához köti. Amikor az isten magához tér, és természetéhez híven vadul talpra ugrik, a mozdulattal önmagát férfiatlanítja. Kiömlő vérét... elnyeli a föld, s azon a helyen egy mandulafa (más változatban gránátalmafa) sarjad. Szangariosz folyamisten leánya, Nana... a fa gyümölcsét megkívánja - szó szerint: ahelyett, hogy megenné az ölébe rejti! -, s gyermeket fogan általa, Attiszt (a név ‘szép fiút’, ‘kecskebakot’ jelent). A fiú felcseperedvén Agdisztisz-Kübelé kedvese lesz. Végzetét ez a szerelem okozza. A mítosz furcsaságai: kétneműség, férfiatlanítás, magtól való teherbe esés és sok más részlet...”9 Jankovics „furcsaságai” kicsit talán feloldódnak ha Oziriszre gondolunk: Agdisztisz Attiszban ünnepli feltámadását - ha megjelenésében másképp is, de lényegét tekintve - ugyanúgy, ahogyan Ozirisz Hóruszban. Attisz halálát pompás külsőségek mellett körmeneteken ünnepelték. A tavaszi napéjegyenlőségkor egy mandulafát10 11 is kivágtak halálára emlékezve. Kultusza - mítosza után nem csoda - meglehetősen vad, véres és extatikus-orgiasztikus.

Megint csak hasonló, a tavaszi megújulást megjelenítő misztérium volt az Adonisz-misztérium. „Adonisz tisztelete Babilónia és Szíria sémi népeinél élt. A görögök már az i. e. VII. században átvették tőlük. Az istenség igazi neve Tammuz, az Adonisz név csupán a sémi adón, ‘úr’, tehát a hívei részéről használt tiszteleti címzés.”" Adonisz szerelme Aphrodité, nevelője az alvilági Perszephoné. Adonisz - némi bonyodalmak

9 Jankovics Marcell: A fa mitológiája. Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1991. 31. p.

10 A mandula általánosan elterjedt tavaszjelkép volt e környékeit, hiszen elsők közt - ha nem elsőként - virágzó gyümölcsfa.

11 James G. Frazer: Az aranyág. Osiris, Budapest, 1998. 222. p.

66