Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

Következzék most néhány példa arra, hogy miként fonódnak egybe ezek a szimbólumok, jeles napok a meghaló - feltámadó istenségek kultuszában.

Az ókori Egyiptomban az év három periódusból, a vetés, az aratás és a szántás időszakából állt, kezdete - és egész Egyiptom szív-verése - a Nílus áradásához kötődött, ami termékennyé, élelemtermelésre alkalmassá tette a földet. Ez a mi naptárunk szerint Június, Július hónapban, egyiptomi elnevezés szerint Thot hónapjában esedékes. Thot Egyiptomban a holdisten, Ré szíve és védelmezője, az idő ura. Az áradást az egyiptomiak - többek közt - a halott férjét, Oziriszt sirató ízisz könnyzáporának tulajdonítják, ízisz a nőiesség, a termékenység, a víz, a szél istennője. (A Nílus forrásainak őrzője egyébként Hnum, a nílusküszöbök ura, a szüléseknél segítkező termékenységisten volt.) Ozirisz, a mítosz központi alakja, Egyiptom istenkirálya, a föld és termékenység istene, a Nílus megszemélyesítője volt. Alakja később Ré, a napisten alakjával egyesült. Testvére és felsége ízisz, mindketten Nut és Géb, Ég és Föld gyermekei. Ellenfele Széth, az idegen népek, a sivatag, a földrengés, az aszály, a viharok istene, zömmel a gonosz, pusztító erő megszemélyesítője. Kettőjük harcát többféleképpen adják elő. Széth a Nílusba veszejti Oziriszt. (Ebből ered, hogy Egyiptomban az volt a vélekedés, hogy aki a Nílusba fulladt, az megiste- nült.) ízisz keresésére indul majd megtalálja, ám Széth szétdarabolja Ozirisz testét s szétszórja a világ különböző tájaira. ízisz megkeresi a darabokat és - közben halott férjétől fogant - gyermekükkel, Hórusszal, egyes elbeszélések szerint a Nílus segítségével új életre keltik Oziriszt. Hórusz, akinek neve „ég”, „magasság” jelentésű, akit sólyom, sólyomfejü ember, szárnyas nap alakjában ábrázoltak - és aki később szintén egybeolvad Ré alakjával -, legyőzi Széthet és mivel apja nem akarván a földi világban élni az alvilágba leszállva folytatja életét s átadja neki hatalmát, ő lesz Egyiptom - utolsó - istenkirálya. Az ő utódai lesznek a fáraók. Ozirisz „abszolút” termékenységisten, mint láttuk halottként nemzi Hóruszt. Alvilágba költözése után ő lett a holtak birodalmának istene. Mint aki megjárta a halál és feltámadás útját, azt az utat, amit minden élőnek kell s amit minden élő szeretne bejárni, tőle várták a halottak túl- világi életének biztosítását. Halálból megéledő, halottként is „termékenyítő erő” minőségére utal két, kultuszában gyakorolt jelképes cselekedet is: egyfelől ozirisz-szarkofágban gabonát növesztettek, másfelől földből és gabonaszemekből emberforma bábút gyúrtak s a gabona kikelése után a szarkofágból kikelő, illetve a bábut átszövő növény jelképezte Ozirisz feltámadását. Hasonlóan az elhunytak sírjaira is Ozirisz alakban gabonát vetettek. Ha az kikelt, biztosítva látták az elhunyt túlvilági életét. Ozirisz halálát és feltámadását évenként misztériumjátékokon ünnepelték. Alakja ízisszel együtt misztériumként általánosan elterjedt volt az ókori birodalmakban, különösen is a Római birodalom vallásokat, kultúrákat egybeolvasztó kohójában. A misztérium felfogásában ízisz , a tízezernevű, a

65