Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

ból Chronos, a kígyó-oroszlánfő és istenarccal, ő szülte a nagy tojást, és széttörve egyik feléből alakult a föld, a másikból az ég.”

Ide kell sorolni a mindannyiunk által ismert kalevalai elbeszélést is, mely a későbbiekben különösen is fontos lesz.

A kacsamadárka, vagy búvárkacsa „...egyenesen száll az égen fészkének helyet keresni, lakóföldet föltalálni.

Száll keletre, száll nyugatra száll északra, fordul délre.

Olyan helyet nem találhat- bár egy hitvány gödör-halmot - hol a fészkét fölrakhatná,

a tanyáját föl is ütné.

Repdes erre, röpköd arra, törekedik, töprenkedik:

„Tenném szélbe szállásomat, vagy habokba hajlékomat?

Szél ledönti szállásomat, habok hordják hajlékomat.”

A vízanya akkor nyomban- vízanya, egek leánya - tengerből emeli térdét

a hátát a hullámokból, lapockáját fészekhelyül, a kacsának jó tanyául.

Kedves madár, búvárkacsa, röpköd erre, repdes arra.

Vízanya térdét megtalálja kinn a tenger kék vizében; zsenge zsombéknak gyanítja, füves fűhalomnak véli.

Röpköd erre, röpköd arra, térdkalácson megtelepszik.

Rak rá magának fészket, színarany tojását tojja, hat tojása színaranyból,

hetedik tojása vasból.

Kezdi költeni tojását, melengeti azt a térdet.

Költi aznap, költi másnap, harmadik nap egyre költi. Hanem a vízanya végre - vízanya egek leánya - érzi, hogy nagyon melegszik, gyenge bőre gyullad lángra; tüzesedni véli térdét, minden ízét olvadozni.

Meg is rázza hát a térdét, minden tagját megmozgatja: a tojások vízbe vesznek, tenger habjaiba hullnak; megrepednek, töredeznek, apróra elhasadoznak.

Mégsem hulltak az iszapba, sem a vízbe el nem vesztek. Az aprója ismét épül, pora-töredéke szépül: a tojás legalsó része alsó földdé átváltozik, a tojásnak felső része felső éggé átváltozik; sárgájának felső része világító fényes nappá, fehérjének felső része átváltozik halvány holddá; ami a tojásban tarka, az az égen csillagokká, a fekete foltok benne fenn az égen fellegekké."7

Több istenről is tudjuk, hogy tojásból született, vagy maga is tojás volt, pl. Heléné és Déméter, vagy Léda-Nemesis. Általában minden holdistennőt a tojással hoznak összefüggésbe. De csak a holdistennőket, mivel

7 Kalevala. Kriterion, Bukarest, 1972. 1. ének, 180-245. Nagy Kálmán fordítása.

62