Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

nem létezett, sötét, érzékkel nem érezhető, a gondolatnak megfoghatatlan s mintegy álomba merült volt, midőn az ez (= a szanszkrit isa, vagy tat = lény) az örök létező, a magától eredő, a megfoghatatlan fényesen megjelent s óhajtása jött még más lényeket is teremteni, erre a vizet teremté s magot eresztett belé, ebből arany tojás lett, melyben magától eredett Brahma a világatya, a szellemi lény, ki első vön testet, miután a tojásban egy isteni évszakig volt, azt gondolatával két részre osztotta, s e két félből alakította az eget és a földet, közéjük helyezé a leget, a nyolc világrészt, a víznek állandó helyet szabott...” A hindu irányzatok zömében a világ őselve egy és oszthatatlan, amikor a világok keletkeznek ez az egy és oszthatatlan - totális egész - részben megosztott sokasággá bontakozik, azaz felreped a tojás.

Hasonló elképzelés áll a következőkben bemutatott mítoszok tojás- felrepedés, illetve felrepesztés képe mögött is. „A pérzsa zoroasteri kosmogóniák szerint a zervane akarne = vég nélküli időben lett világtojást a világbika Abudad szarvával felnyitván, belőle Ormuzd és Ahriman, mint világalakítók keltek ki.” Ormuzd más néven Ahuramazda és Ahriman pedig Ahjó Mainjusz a jó és a gonosz képviselői. Szintén a perzsáknál találjuk, hogy a 24 jó és a 24 rossz lény ugyanabból a tojásból keletkezik. „A jappanok és chinaiaknál a chaos alakult egy érc tojássá, mely minden lény csíráját magában foglalta; tiszta s világos részletei felemelkedtek s képezék az eget, míg setét s nehézkes részeiből lön a föld, közöttük pedik Kámi, az isteni szellem szülemlett.” Az egyiptomi felfogás szerint Kneph, alakjára nézve az öröktől való kígyó a szájából hozza fel azt az őstojást, amit világképként fognak fel, ebből Phta, (akit később más tulajdonságai alapján Dionysossal egynek fognak fel) kel ki, s az így feltört tojás egyik feléből az ég, másikból a föld keletkezik. Ez a világ teremtésének memphisi változata, ennek elbeszélése szerint Phta a világ teremtését átgondoltan végezte, gondolatával kigondolva, nyelvével megnevezve a dolgokat. A másik variáció szerint az Ősmadár, a „Nagy Gágo- gó” tojta az Őstojást az Ősdombra s ebből keletkezett minden, de legelsőként a Nap. (Itt is és később is látjuk, mennyire szorosan kapcsolódnak a világ teremtését elbeszélő mítoszok - különösen azok tojás-elemei - a szoláris mítoszokhoz.) „Az assyr-babiloniai mythosból már csak akképp maradt volna fenn a képlet, hogy az Euphratba esett volt egy csodás nagyságú tojás az égből, melyből egy galamb költi ki az istennőt.” A káldeusoknál Bél, a demiurgos szétvágja Omorkát és Omorokát, akinek felső része az ég, alsó része a föld lesz. „Az orphikusok szerint a soha nem öregbedő idő Chronos sárkányalakban nemzé a Chaost, a nedves aethert, a setét erebost s ebben egy tojást, mely a felhőből leesve széttört, s belőle kelt ki Phanes arany szárny s bikafővel, másképp Protogonos is, kitől a világ ered. Egy más ... tudósítás szerint a Chaos alakult idővel tojássá, s belőle eredt a férfinő, ki minden elem, anyag s világosság szülője volt. Athenagoras szerint a víz mindenek kezdete, belőle lett az iszap, ez iszapól