Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"
dobáltak a levegőbe vagy a napba annak emlékére, hogy Tündér Ilona tojta a Napot. Nem kizárólag nálunk élő, hanem térben, időben és kultúrában hatalmas távolságokon átívelő hagyományról van azonban szó. Az első tárgyi leletek, tojáshéj-maradványok, őskori sírokból kerültek elő Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában. Feljegyzések tanúsága szerint a folyamközi kultúrákban bevett szokás volt a tojás ajándékozás a tavaszi napéjegyenlőségkor - de erről is később. Európában az első - ráadásul rögtön piros - tojáslelet egy Worms mellett feltárt, Kr.u. 320 -ra datált sírból származik. Magyarországon az első leleteket a fentebb említett népvándorlás kori avar sírokban találták. Sorolhatnám még a példákat, de mindabból, amit eddig leírtam láthatjuk, hogy születéshez, házassághoz, halálhoz egyaránt kapcsolódik a tojás. Mindebben meg kell találnunk a lényeget. Mi a születés? És mi a halál? Születés és halál közt mi a házasság? (A házasságnál itt elsősorban nem társadalmi funkcióira, hanem mozgatórugójára, a szerelemre gondolok, annak minden szintjén és „eredményére” az új élet születésére.) Mi az új szántás? Mindegyik egy új létminőség kezdőpontja, kapuja. Mindez valahol azt jelzi, hogy egy nagyon lényeges, az emberiét alapvető kérdéseihez kapcsolódó szimbólummal és rítussal van dolgunk s nem csupán a tárgyalkotó népművészet egy elemével. 3. A tojás a különböző vallásokban (jelentésvilágának gyökerei) Miért éppen a tojás? Plutarchos nyomán Macrobius Liber Pater - a régi itáliai isten, akit a görög Dionysossal azonosítottak4 - beavatottairól írva megvilágítja minden kultúra „tojás-szemléletének” alapját: „...Akik be vannak avatva Liber Pater szent szertartásaiba, azok olyan imádattal tisztelik a tojást, kerek és csaknem gömbölyű formáját, amely minden irányban zárt és életet foglal magában, hogy a világ képmásának nevezik...”. Tehát a tojásban tartalom és forma olyan tökéletes összhangban van, hogy ez alkalmassá teszi a megfoghatatlan dolgok, minden kezdet és vég-nélküliség ill. megújulás, a világ kezdete és megújulása modellezéséhez. így beszélnek a hinduk is az arany tojásról: aranytest, melyből a világ alakul s mint az elemek összes foglalatja, melyben minden lények magva foglaltatik, alaktalan s végtelen alakú, szín nélküli s minden színeket játszó.”5 Innen nézve már nem is olyan furcsa, hogy majd minden kultúrában, zömmel a világ teremtéséhez kapcsolódva fontos szerepe van a tojásnak, mégpedig sokszor „világtojás”-ként. Most lássunk néhány példát is erre.6 A hinduk szent könyvei, elsőként Manu törvénykönyve így beszél a világ teremtéséről: „...a világ 4 Női párja Libra, a görög Koré. Ünnepüket Március 17-én tartották, Kr. e. 493 óta hivatalosan. 5 Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854. 311. p. b A példákat Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia c. munkájából vettem. 60
