Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

Vannak dolgok, gondolatok, érzések, melyek az Ember örök élményei, lelkének örök részei, melyeket örök idők óta próbál kifejezni, formába önteni. Ezekre a kimondhatatlan, kifejezhetetlen dolgokra generációk százainak lelkén átszűrődve létrejöttek - különböző környezetbe ágyazott - szimbólumok3, melyek kiállták az idő, a jövő-menő kultúrák viharait, s melyeknél jobbat nem tud alkotni „internetikus” korunk, kultúránk lelke sem. Ezek a szimbólumok, melyek különös, de érthető módon megtalálhatók majd minden kultúrában, vallásban, megtalálhatók sokszor a Bibliában is. Ezért úgy vélem lehet, sőt kell is foglalkoznunk ezekkel a szimbólumokkal.

Végül a „hajthatatlanokat” szeretném felhívni arra, hogy ha már elítélik mindezt, legalább nézzenek utána annak, hogy mit is ítélnek el.

2. A tojás és a víz, mint általános szimbólum értelmi tágassága, elterjedtsége és ősisége

A húsvéti locsolkodás és tojásadás népi kultúránknak azon elemei, melyeknek a mai napig, évről évre, szinte mindenki valamilyen szinten részesévé válik. A tojás azonban nem csupán a húsvéti ünnepkörhöz kötődik - ahogyan a locsolkodás vagy mondjuk inkább így: vízzel való meg- hintés sem. (A kettő különös találkozása történik húsvétkor.) Ennek szemléltetésére talán elég, ha néhány néprajzi feljegyzést említek csupán: az új asszonyt, amikor először vitték férje házába - új élete kezdetén - tojáson léptették keresztül, de már a lakodalom alatt is, hogy termékenységét biztosítsák, tojást gurítottak alá, anyósa pedig a nászéjszakára tojásmintákkal kivarrt, ún. „tikmonyos" párnát ajándékozott neki. Erdélyben már a jegyajándékok közt is szerepelt tojás és kakas. Az w/szülött első fürdővízébe, hogy a gyermek felnövekedjen és szép, egészséges legyen tojást ütöttek. A tavaszi szántáskor az első barázdába, hogy a föld bőtermő legyen tojást tettek. A tavaszi első kihajtáskor a jószág elé, hogy azon menjen keresztül és párzás idején az alomba sok vidéken tojást tettek.

A tojásnak szimbólumként nem csupán közelmúltunkban volt fontos szerepe. Móra Ferenc említi Szeged-környéki ásatásairól beszámolva, hogy egy kiszombori honfoglalás kori sírban karcolt díszítésű tojás törmelékeit találták egy halott markában. László Gyula, szintén sírleletek alapján az Avaroknak is tulajdonítja a tojásfestés szokását - márpedig csak úgy, akármit nem szoktak volt a sírokba tenni. Sírmellékletként és szarkofágok oldalán kifaragva megtalálható a tojás az etruszkoknál is, színesre festve pedig pompeii sírkamrák falán. Itt említek meg még egy szokást, melynek értelmét és jelentőségét ugyan később látjuk, de mivel a kört tágítja, ide tartozik. Erdélyben élt az a szokás, hogy húsvétkor tojásokat

3 Talán nem a legmegfelelőbb kifejezés e jelenségekre a szimbólum, de jobbat nem találtam.

59