Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Benke György: Risus Paschalis
öröm, az Úrral való találkozáskor: "A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). Ez a fokozatos örömre, hitre és bizonyosságra jutásuk arra mutat, hogy mennyire minden értelmet felülhaladó volt az, ami húsvétkor történt. A húsvéti eseménynek, a megölt Jézus feltámasztásának nem volt semmi analógiája az emberi tapasztalatokban és a természet világában. Joó Sándor így ír erről: "... minden törekvés, amely Jézus feltámadását az emberi tapasztalat keze ügyébe akarná beállítani, ami azt a természet jelenségeiből akarná megértetni: ellene mond a húsvét tulajdonképpeni értelmének, elhomályosítja a húsvét üzenetét. A feltámadás igazi értelme az, hogy kilépést jelent a természeti keretek közül, merő ellentétben áll minden emberi tapasztalattal és valami egészen kivételes, egyedülálló, páratlan esemény, minden emberivel és természetivel szemben 'egészen más' történés. A feltámadás mindenestől fogva Isten szabad műve, - szem nem látta, fül nem hallotta, embernek szíve meg sem gondolta-kijelentés kategóriájába tartozó teremtés müve. (K. Barth). Mindkettő Istentől származó dinamikus esemény, Isten szuverén teremtő ténye. Ott a semmiből teremtette a világmindenséget, itt a halálból az életet."6 II. A húsvéti élmény, a Feltámadottal való találkozás formálta át a tanítványokat, tette a félénk, elhúzódó embereket bátor bizonyságtevőkké. Krisztus feltámadásáról nyert bizonyossággal ők is megelevenedtek az Úrban. Krisztus feltámadásának ereje töltötte el szívüket-lelküket. Győri István írja Krisztus feltámadásának ereje c. tanulmányában: "Az Újszövetségben csak egyetlen helyen olvasunk szó szerint a Krisztus feltámadásának erejéről (hé dynamis tés anastaseós autou), mégpedig a Fii 3,10-ben, mégis ez az erő mindent áthat, mindent meghatároz. Jézus földi életében ugyanez az isteni erő hatott, majd pedig ez az erő tette képessé a tanítványokat, hogy engedelmeskedjenek Jézus elküldő parancsának. Ez az erő hatotta át az ősegyházat és azóta is ez az erő tartja meg az egyházat".7 Ha elolvassuk a contextust, ahol előfordul ez a kifejezés, meglátjuk ebből is, hogy mennyire összetartozik nagypéntek húsvéttal, mennyire kötődik nagypéntek erőtlensége és szenvedése a húsvéti feltámadás dicsőségéhez: "Most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézusért, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért... Mindezt pedig azért teszem, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy mindenképpen eljussak a halálból való feltámadásra" (Fii 3,8-11). 6 A húsvét homiletikuma. Debrecen, 1942. 32. o. 7 Református Egyház, 1990. febr. 54
