Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Benke György: Risus Paschalis

Pál apostol számára Krisztus feltámadása - és az azt megpecsételő damaszkuszi úti élmény - nem csupán egy múltbeli esemény volt, hanem olyan erőforrássá vált, mely erőtlenségében erőt adott, kétségeiben - sok volt ilyen az apostol életében - reménységet. Kálvin így magyarázza ezt az igét: "Itt az apostol a hit lényegéről és hatóerejéről beszél, vagyis azt tanítja, hogy a hit nem csupán puszta és homályos ismeret, hanem olyan valami, ami által megérezzük Krisztus feltámadásának erejét... Mivel pedig nagyon csekély dolog volna megismerni a megfeszített és a halottak közül feltámadt Krisztust - ha ugyanakkor meg nem tapasztaljuk halálának és feltámadásának gyümölcsét, s ezért ezt név szerint is megemlíti: feltámadásának erejét, vagyis bennünk munkálkodó hatalmát. Krisztust tehát csak akkor ismerjük meg helyesen, ha megtapasztaljuk: milyen hatalma van számunkra az ő halálának és feltámadásának, és miként működik bennünk ezek hatóereje."8

Krisztus feltámadásával új élet kezdődött. Nemcsak ő élt más létformában az eddigi, földi létéhez képest, hanem azok is új életre keltek és indultak, akik vele kapcsolatba kerültek. A Jézus Krisztusban hitre jutott ember is az új teremtésnek a jele. Ahogyan Pál írja: "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2 Kor 5,17). Az alapvető tanítása ennek az igének az, hogy az új ember Krisztusban nem csupán önmagában megújult ember, hanem újságot, megújulást hoz emberi egzisztenciánk káoszába. "Mint ahogyan az ember teremtése elválaszthatatlanul össze van kötve a világ teremtésével, és léte elválaszthatatlanul kötődik a világ létéhez, úgy az ember új teremtését sem lehet megérteni a világ új teremtésétől függetlenül".9 A "feltámadásnak ereje" meghatározza világ- és életszemléletünket. "Az nyilvánvalóvá teszi a világosság győzelmét a sötétség felett, a szabadságét a megkötözöttség felett, a reménységét a kétségbeesés felett, az életét a halál felett. Az a kegyelemnek a csodája, mely képessé tesz minket arra, hogy felülemelkedjünk korunk veszedelmein és legyünk tanúk és partnerek Isten mindent újjáteremtő munkájában".10

Minden Krisztusban új ember a társadalom megújulásának is az ígérete. Az embert nem azért újítja meg a Szentlélek, hogy elmeneküljön a világtól, hanem hogy még inkább felelős legyen azért a maga helyén. Az új ember az az ember, aki tudja, hogy mit jelent az Isten nézőpontjából nézni és látni az emberi életeket és szituációkat. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy részt venni az új teremtésben, ami Krisztus feltámasztásával már elkezdődött. Ami a humanitás talaján mint vágy és cél jelentkezik, a Krisztusban és Krisztus feltámadásának ereje által a gyülekezetekben jelként, ha nem is tökéletesen, de figyelemreméltóan látható. Pál apostol a

8 A Fii. levél magyarázata. Kálvin Kiadó, Bp. 1992. 59. o.

9 H. Sasse in Myterium Christi. Idézi H. Berkhof-Ph. Potter Key Words of the Gospel.

10 James I. McCord i.m. 132. o.

55