Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Benke György: Risus Paschalis

dik, egésszé lesz ez az ünnepkör húsvéttal, a feltámadás ünnepével. "A húsvéti ünnepkör a három húsvéti nap (triduum) a szenvedésnek, halálnak és feltámadásnak a napja, mely az egész egyházi évnek a csúcspontja".3

Az evangélium adta értelmezésben nagypéntek nem gyászünnep, nem a szomorkodásra alkalom. A bűnbánatra, saját bűneink miatti szo- morkodásra alkalom. Nagyheti ünneplésünkre is érvényes Jézus mondása: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok" (Luk 23,28). De nagypéntek alkalom az örvendezésre, a hálára is azért, mert Krisztus "minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem, az ördögnek minden hatalmából megszabadított"4. Ugyanezért az úrvacsora nem halotti emlékvacsora, hanem az élő Krisztussal való örömlakoma, "eücharisztia", hálaadás a szabadításért. Az úrvacsora is a halálból az életre "táplál", bűnből az üdvösségre szabadít meg. Az "exodustipológia" éppen úgy érvényes az úrvacsorára, mint a keresztelésre (1 Kor 10,1-4). Az első időben a keresztelés alkalma a húsvét ünnepe volt. Mindkét sákramentumot "húsvéti sákramentumnak" (Ostersakrament) nevezték.5

Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy hogyan fordult a tanítványok szomorúsága örömre. Nem egyik pillanatról a másikra kezdtek örvendezni, amikor meghallották az angyali - és az asszonyi szót Jézus feltámadásáról. A félelem és értetlenség még ott volt bennük, de kezdet megszületni a reménység és örvendezés is, és egyre jobban elvette szomorúságukat és hitetlenségüket. Mint ahogyan a nap sem egyszerre kel fel a maga ragyogásával, hanem először a hajnalpír jelenik meg, majd egyre jobban világosodik a keleti égbolt és szorul háttérbe a sötétség, míg aztán felkel a nap a maga ragyogásával. Ezt a képet használja Pál apostol is: "Ébredj fel, aki aluszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus" (Ef 5,14), - egyértelműen Krisztusra értelmezve és magyarázva az Ézs 26,19-et.

Nyomon követhetjük az evangéliumok húsvéti tudósításából, hogy hogyan termett meg az öröm a tanítványok szívében. Az történt, amit Jézus így jövendölt meg: "... ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul" (Jn 16,20). Az asszonyokról írja Máté, akik hallották a sírnál az angyaltól Jézus feltámadásának hírét: "Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak" (Mt 28,8). Lukács is úgy írja le a tanítványok első találkozását az Úrral, hogy együtt van bennük a döbbenet és az öröm: "... még mindig nem mertek hinni örömükben, és csodálkoztak..." (Luk 24.41). Jánosnál már egyértelmű az

3 Theologische Realencyklopaedie. Band XXV. W.de Gruyter, Berlin-N.Y. 1995. ("Ostern" címszó alatt).

4 Heid. Káté 1 KF.

5 Theol. Realencyklopaedie, mint előbb.

53