Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Benke György: Risus Paschalis

evangélisták, hogy Jézus szenvedése és halála nem választható el feltámadástól. Húsvét következménye nagypénteknek, mint ahogyan nagypéntek előfeltétele húsvétinak. A Fii 2,9-ben a Károli által nyomatékosan használt "annakokáért" szó erre az összetartozásra utal. A Szentlélek munkája kellett ennek meglátásához. Figyelemreméltó, hogy a tanítványok mennyire nem figyeltek és emlékeztek arra, hogy Jézus nemcsak szenvedéséről és haláláról beszélt, hanem feltámadásáról is minden ilyen alkalommal (Mt 16,21 k; 17,23; 20,19, par.), ez azonban el sem jutott a tanítványok tudatáig, annyira lebénította őket, hogy Jézusnak szenvednie, sőt megöletnie kell. Lukács leírja, hogy amikor hallották a tanítványok húsvét hajnalán az asszonyoktól, hogy a sírt üresen találták és angyali jelenést láttak, és az angyal emlékeztette őket arra, hogy Jézus előre megmondta: nemcsak megfeszítik, hanem fel is fog támadni, a tanítványok üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet" (Luk 24,11). Mikor azonban ők maguk is megbizonyosodtak személyesen arról, hogy Jézus él, hirdették ezt az örömhírt. De ez az örömhír nemcsak abból állt, hogy O él, hanem ettől elválaszthatatlannak tartották azt is, hogy szenvedéséről és haláláról beszéljenek. Jézus földi élete, áldozatos és szenvedésteljes vége, a kereszthalálig való megalázása hozzátartozott a feltámasztásáról, felmagasztalásáról szóló örömhírhez. James I. McCord így foglalja össze Jézus szenvedésének és felmagasztalásának összetartozását: "A húsvéti esemény akkor kezdődött, amikor az Ige testté lett, amikor Isten és ember örökre a Názáreti Jézusban egyesült. Ebben a cselekményben Isten jövőnket magára vette, és húsvét- kor az élet győzedelmeskedett a halál felett mindörökre."2

Jézus a Krisztus, - hangzott az első Krisztus-hitvallás, és éppen azért bizonyosodtak meg arról, hogy a názáreti Jézus a megígért Messiás, a próféták által is megjövendölt Krisztus, mert szenvedett, mert áldozati bárányként engedelmesen és alázatosan adta magát a feláldozásra (Ézs 53,7). Az apostoli igehirdetésekben a "textusok", a bibliai bizonyságok az ószövetségi idézetek és utalások. A legtöbb ezekből a Zsidókhoz írt levélben van, mely az Ószövetségből bizonyítja, hogy Jézus a Krisztus, a legtökéletesebb áldozat, és Ő egyetlen egy áldozatával elvégezte megváltásunkat és örökre az Atya jobbjára ült (azaz felmagasztaltatott; Zsid 10,12.14). A Zsid 12,2 is Jézus szenvedése és feltámasztása összetartozására utal: "Nézzünk fel Jézusra, ... aki ... a gyalázattal nem törődve, vállalta a keresztet, és az Isten királyi székének jobbjára ült". Pál is úgy akarja hirdetni a feltámadott Jézus Krisztust, mint megfeszítettet (1 Kor 2,2).

Együtt is ünnepelték Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. A húsvéti ünnepkör magában foglalja a böjti időszakot, mint előkészületet a nagyhétre, Jézus szenvedése, halála ünnepére, nagypéntekre, és kiteljese2 Easter as Hope. The Princeton Seminary Bulletin. 1990/2. p. 132.

52