Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

képpen a váltsághit fundamentális tételét..."70 Izrael Jahvéban látta a bt«-t, aki segít a nyomorultnak jogi állapota helyreállításában, amikor jogtalanság éri. A jogi ügyekben persze fontos, hogy a bt« családi életben való szerepe miatt Jahve sokkal több mint egy idegen ügyvéd, aki képviseli az özvegy, árva ügyét. A bt« szó tartalmilag, gyökereinél fogva Jahve és a nyomorult szoros kapcsolatáról beszél. Ezért volt oka Izraelnek mindig Istenbe vetett bizalomra, hogy nem hiába veti bele reménysége horgo- nyát.(Zsolt 19,15; 78,35) Ilyen értelemben ír Papp László a reménység és megváltás összefüggéseiről: "Az Ószövetség vallását túlzás nélkül lehet a reménység vallásának nevezni. Reménység alatt történik Ábrahám elhívása a Gén 12-ben, s az ott elhangzó ígéret reménysége csillan fel a továbbiak során a pátriárkák történetében. Egyiptomból reménység alatt vonul ki Mózes vezetésével a nép és ugyanazon reménység alatt történik a sinai szövetségkötés is... az ószövetségi reménység gyökere az ószövetségi istenfogalomban van. Az Ószövetség népe úgy ismerte meg Istent, mint megváltó Istent, mint hatalmas teremtő Istent, mint ígéreteit beteljesítő Istent, mint királyként megmutatkozó Istent, s az így megismert Isten volt reménységének alapja és záloga."71 Ez a bizalom és reménység különösen fontos volt Izrael számára a fogságban: lehetetlen mindazt visszaszerezni amit a nép elvesztett, de mert van a népnek bt« -ja Jahve személyében, ezért áll helyre majd az ország, s nyeri vissza Izrael szabadságát. Ezért van a népnek jövője. Az apa után a bt« a következő hozzátartozó. Ezért olyan fontos Ezsaiásnál, hogy Isten, népének atyja, bt« -je, akivel a létező legszorosabb szálak kötik össze (Ezs 63,16) Isten az, aki népe életének minden területén helyreállítja a jogrendet. Isten nem csupán a fogság idején volt népe számára bt«, hanem már az Egyiptomból való szabaduláskor is, így adta vissza népe szabadságát.(Zsolt 74,2; 77,16)

Vannak helyek, ahol a bt« a ma párhuzamaként jelenik meg (Zsolt 69,19). Jepsen megjegyzi e helyekkel kapcsolatban, hogy a bejelentése van amikor nem is annyira a korábbi állapot helyreállítása, mint inkább csak az ellenség kezéből való megmenekülés, (Zsolt 106,10; 107,2) vagy haláltól való megőriztetés, (103,4) vagy még általánosabb megfogalmazásban: minden rossztól való megőriztetés (Gén 48,16). Jepsen nem ad igazat Johnsonnak, aki szerint ez a megvédés lenne a be eredeti jelentése, hanem azt állítja, hogy a be őrző jellege már a szó eredeti értelmének levezetéséből következik, mely eltolja a bé funkcióját, mintha a bé feladata a megtörtént szerencsétlenség jóvátétele lenne. Ilyen jelentéseltolódás a bt« feladatával kapcsolatban évszázadok alatt bekövetkezhetett, a bt« és ma jelentése kiegyenlítődhetett. Ennek a nivelláló folyamatnak része a

70 Hamar István, A megváltás megvalósulása PEIL 1905. 243. p.

71 Pap László, Isten országának reménysége az Ószövetségben. Lelkipásztor 1954. 101. p.

38