Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

91,14; 20,2; 107,41. A nail fordítása: íkJjóü), exaltare, a nato-é dvTiXapßdvü), suscipere, vagy OKeirdCw, protegere, adiuvare.

A mo igének is térbeli jellege van, jelentése: elrejteni, de inkább betakarni. Ami az embert takarja, befedi (mint a ruha, tető), vagy elrejti (mint menedék), az egyúttal védi is a veszélytől. Jahve amikor a nyomorultat biztos helyre viszi, akkor elrejt. (Zsolt 17,8; 27,5; 31,21) Ez a hely általában a templom, de még inkább Isten közelsége, ellentétben a nyomorúság szférájával, az Istentől való távolsággal. Fordításai inkább védelmet fejeznek ki mint szabadítást: oKerrdCü), protegere.

A szabadítást térbeli mozgásként írja még le a 310. Amennyiben a szabadulást összefüggésbe hozzuk az élettérrel, az élők földjével, annyiban a szabadulás nem más, mint visszatérés: az elveszettet újra megtalálják, a halott újra él, Jahve helyreállít valakit, visszaviszi az élők földjére. A 310 attól függetlenül, hogy ki milyen nyomorúságban van, jelenti a normális állapot helyreállítását (Zsolt 85,5), nyilván ilyenkor a térbeli vonatkozás el is tűnik, mert a helyreállítás egyenlő a szabadítással. A 35,17-ben a oiO, térben való eltávolodás a gonosztól és egyúttal nyomorúságból való szabadulást jelöl. A 3l0 fordítása ilyen értelemben: púopou, revocare, vagy drToraGicrrripi, émcrrpé(j>ü), restituere, convertere.

A npb ige általában azt jelenti: megragad, elvesz. Számunkra különleges fogalommá akkor lesz, amikor a cselekvés alanya Jahve, az ember pedig a tárgya. Ekkor jelentése ebben az összefüggésben: elragad. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy mindenütt Isten ragadja el az embert, (Zsolt 49,16; 73,24) kivéve a 31,14-et, ahol ember veszi el valakinek az életét. Az ember elragadtatása is lehet ítélet, (26,9; 104,29) vagy szabadítás, megőriztetés, amikor valaki nyomorúságból, vagy akár a bittó vétetik el (49,16; 73,24; 18,17kk)

Alfred Jepsen az ószövetség megváltás fogalmáról készített tanulmányában a ma és btw gyököket vizsgálva megállapítja, hogy nem csoda, ha e fogalmak tisztázása oly sok problémát vet fel, hiszen ezen igék olyan eseményekben gyökereznek, melyek két és fél ezer évvel ezelőtt történ- tek.(Der Herr ist Gott, Ev. Verl. Berlin 1978. 180-191 .old.) A probléma nagyságának érzékeltetéséhez elég megjegyezni azt a tényt, hogy a bt« megértésével kapcsolatban idők folyamán milyen felfogások születtek. Proksch: einlösen, Stamm: rückkaufen, Johnson: beschützen, Köhler: auf einen Menschen, eine Sache Anspruch machen. A fogalmak megértésének problémáját nehezíti, a jelentéseltolódás. Proksch, Stamm, Johnson e fogalmak eredetét a közösségi életben, ezen belül a jog területén kereste, s a profán területről a vallás területére térve a ms többé nem kiváltást jelent, hanem megváltást, szabadítást. Jepsen felveti a kérdést, hogy vajon mu- száj-e egy profán fogalomnak a vallási élet területén megváltoznia, mikor az Ókori Kelet, az ószövetség világa számára az élet különböző területei egyáltalán nem váltak szét úgy, mint ma. Muszáj-e hát Stamm értelmezését követve kimondanunk azt, hogy ha a ms eredetileg kiváltást jelent,

35