Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

Istenre alkalmazva viszont csak egyszerűen megváltást, szabadítást. Jepsen megállapítása az, hogy ha a ms Istennel kapcsolatban megváltás, szabadítás, akkor ez a jelentés változás nélkül az élet minden területén alkalmazható. A jelentés eltolódás okát Jepsen abban látja, hogy pl. amikor a szolgaságból való szabadulással kapcsolatban két hely az Ex 21,8 és a Lev 19,20 került nagyító alá, nem figyelt fel senki arra, hogy ezeken a helyeken nincs szó a kiváltás áráról. Jepsen szerint a ms olyan láthatatlan kötelékekből való szabadulást jelent, melyekből saját erejéből állat, vagy ember nem tudna kibontakozni. Bilincseket az ember széttörhet, ha elég erős, de van olyan kötelék, melyet csak kívülről lehet megoldani. A halál kötelékéből csak így lehet megszabadulni. Stamm a ms-át a kereskedelmi-jogi élet term, techn.-aként érti és egyoldalúan a szolgaságból való kiváltásból indul ki, mikor ugyanez a szó nem csak szolgaságból való szabadulás összefüggésében fordul elő, hanem a halál rabságából való szabadulást is leírja. Az Ex 21,30 arról szól, hogy az ökör gazdája, saját hanyagsága miatt más ember halálában felelős, amiért életével kellene fizetnie. Szabadulása nincs a kezében, mások döntik el, hogy váltságpénz a haláltól megmentené-e. Ugyanez a helyzet az lSám 14,45-ben: Jonatán megsértette a törvényt, amiért meg kell halnia. Sault eskü köti, s Jonatánt tulajdonképpen a nép szabadítja meg. Nem véletlen vonatkozik a ms elsőszülöttek megváltására: az elsőszülőtt Jahve tulajdona, azaz fel kell áldozni. A haláltól azért szabadulhat meg az ember, mert Isten rendelése azt lehetővé teszi, hogy így legyen az embernek lehetősége az életre, állattal, pénzzel megváltva halálát (Ex 13,1.13.15; 22,29; 34,20; Lev 27,27; Num 18,15-17). A Zsolt 49,8 arról szól, hogy az ember nem képes életét Istennek adott váltságdíjjal a haláltól megszabadítani. Ezek után Jepsen megállapítja, hogy a ma lehetőséget tartalmaz arra nézve, hogy az ember, vagy állat ha ki van szolgáltatva a halálnak, megszabaduljon attól. Szolgasággal kapcsolatban a rns arra a láthatatlan kötelékre utal, mely urat (Jepsen szerint ebben az összefüggésben soha nem biQ - aki birtokol tulajdonosként, hanem mindig jna - akinek hatalma van és parancsol) és szolgát összeköt. A szolga hiába menekül, szolga marad. A kötődés végét a törvény határozza meg, vagy az úr engedi szabadon szabad elhatározásából a szolgát, vagy kívülről váltják meg (Ex 21,8; Lev 19,20). Amikor a ma Istenre vonatkozik, nem tesz mást, mint megszabadít, megvált olyan hatalommal szemben, mellyel az ember önmagában nem boldogulna (Zsolt 31,6; 71,23). Ilyen értelemben Isten nem csupán egyéni sorsokban jelent szabadítást, hanem egy nép szabadítója is (Zsolt 78,42). Nem pénzzel vásárolta meg népét, hogy a, szolgaságból megszabadítsa, hanem erős kézzel kötelékeket oldott el, melyeket más nem lett volna képes eloldani. Ebben az összefüggésben értendő a Zsolt 111,9. Isten ott js segít, ahol az ember a legvégső kötelékekkel nem boldogul. Ez a Zsolt 49,16 hitvallása, s erről a reménységről, bizonyosságról, tapasztalatról szólnak a következő helyek is: 25,22; 34,23; 44327; 55,19; 69,18.19.;. 26,9; 119,134; A 130.

36