Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

is. Kraus megkockáztatja a 20. vers javítása alapján (“7KÍJO0') azt a szituációt szóba hozni, melyben olyan izmaeliták üldözik a zsoltárost, akiket a Gén 25,12-18 említ. Nomád törzsek rabló támadása sérthette meg azt a szövetséget, melyben a zsoitáros is élt, nomád törzsekkel összekötve. Barátok szövetsége szakíttatott szét alattomos módon. A barát kegyetlenségének fájdalmas érzése mellett ott van a zsoltárosban a bizonyosság, hogy az igazat Jahve nem hagyja cserben, ezért bízik benne rendíthetetlenül, miközben tudja, hogy a bűnös sorsa pusztulás, mint ahogy ez a Num 16-ban is megíratott Kórah, Dátán és Abirám történetében azokról, akik elevenen szálltak le a holtak hazájába (33.V.). A zsoitáros a pusztulás erőitől körülvéve talál Jahvénál menedéket. Erre nézve idézi Lamparter Luthert: ’’Isten engedi ugyan, hogy övéi egy kicsit a vízbe süllyedjenek, de azt nem engedi, hogy elsüllyedjenek”.58

• 9. Zsolt 86,13 Kittel felismerése, hogy a 14. vers tartalmazza tulajdonképpen annak a szenvedésnek a leírását, mely okot ad a zsoltárosnak a panaszra. A nagy veszély: ellenség általi üldözés. Lehet, hogy a tulajdonképpeni szituáció megítélése lehetetlen, (Kraus) de a nyomorúság jellege kiderül a zsoltárból (Kittel). Mindenesetre aktuális veszélyhelyzetben kiált a zsoitáros Jahvéhoz, arra hivatkozva, hogy már megmutatta Izraelnek hűségét (5.v.), s biztos a meghallgatásban azok után, amiket Jahve népével már tett. Nagy dolog az, ahogy a zsoitáros bízik Istenben, de a veszély megzavarta az engedelmességben. Ezért van arra szüksége, hogy koncentráljon (trr - Kraus értelmezésében all. versben) istenfélelemre. A 13. vers már a hála leírása (Kraus): a zsoitáros már látja a veszély legyőzését (n*p^n), s átéli sorsában Isten non-jének hatalmas bizonyítékát, noha még jelenleg a legmélyebb alvilágban van, a halál és Istentől való eihagya- tottság szférájában, de tudja, hogy be fog kapcsolódni abba az univer- zális-eszkatalógikus tiszteletadásba, (rri3?«>12.v.)melyet majd egyszer minden nép bemutat Jahvénak (Kraus). Ebből derül ki, hogy a zsoitáros számára Jahve segítsége nem magánügy, mert így lesz nyilvánvalóvá sorsán keresztül mások számára is, hogy a gonosz megszégyenül, mert Jahve az úr, aki akkora bajból is kimenti övéit, mint amelyben a zsoitáros van. így kerül Jahve hatalma a nyomorúságból való megszabadulás által univerzális-eszkatalógikus megvilágításba, így éri el célját a szabadítás.

• lO.ZsoIt 88,4 Von Rád megállapítása közelebb visz a zsoltár megértéséhez: a halállal kilép az ember az Istennel való élet- közösségből, ez a halál keserűsége. Isten az élők istene, ami azzal a ténnyel állítja szembe az embert, mely a halál képének komorságát adja meg, mely abban van, hogy az ember kikerül az Istennel való

58 Lamparter, i.m. 277. p.

27