Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
életközösségből59. Ez a komorság Krausnál már elmegy az áthatolhatatlan sötétségig, s a zsoltár minden sorát a halál levegője járja át, melyben egy súlyosan beteg embert ismerhetünk fel, aki közel került a halálhoz. A zsoltáros bizalma ebben a helyzetben rendíthetetlen Jahve iránt (ppfo’ pbí* - 2.v.). Nyilván nem véletlen nevezi Kraus a zsoltárt valamennyi ószövetségi zsoltár legsötétebbikének. Lehet, hogy így van. Ezét csodálatos az ebben a sötétségben ragyogó bizonyosság, melyet a 4. vers sötét háttere tesz még ragyogóbbá. A szenvedés, mely összetöri az embert (rriin), betölti (info) a zsoltáros életét (fom- a vitális kapacitás) Akit így betölt a szenvedés, az a biNfo -hoz közeledik, a halál szférájába lépett. A halálos beteg, akinek életereje fogy, már a holtak birodalmába tartó úton található, s az Istentől való elhagyattatás, a halál szférájába süllyedve kapaszkodik Istenbe. Ez a csodája ennek a halál sötétségébe burkolózó panaszéneknek mely tudja, hogy „Isten csodálatosan mutatja meg magát azoknak, akik a halálban hittel és bizalommal belé kapaszkodnak-mondja Kraus. Csak a jóbi lelkek- és ilyen a zsoltáros-, akiket a növekvő veszély egyre szorosabban köt Istenükhöz, azok találják meg Istent, mert nekik nyitva van a szemük (Staerk - idézi Kittel). • 11.Zsolt 89,49 A magyarázók nehézséggel küzdenek, amikor meg akarják állapítani a zsoltár témáját, mely számunkra is fontos, hogy e verset helyes összefüggésben lássuk. A zsoltár háttereként Kittel gondol a makkabeusi korra, az elbukott királyságra, az állam hanyatlása utáni hangulatra. A csodálatos ígéretekre való emlékezés csak még fájdalmasabbá teszi az ellentétet ígéret és beteljesedés, múlt és jelen között. Ennél azonban többet mond a zsoltár: a jelen minden szenvedése sem kell, hogy megakadályozza a hitet abban, hogy Jahve ígéreteihez való hűségében szilárdan ragaszkodjon. Hiszen a nvr 'ion (2.v.) Isten tettei, melyek szövetségi hűségét bizonyítják, az (6.v.) Jahve csodálatos munkájának állhatatos, megbízható volta (Kraus). A zsoltáros Jahve páratlan voltát dicséri, mely a teremtésből is kiderül, mely hatalmának és hűségének jele. A választott király is csak Jahve univerzális uralmának reprezentánsa. Ebből a háttérből tör fel a panasz: ilyen ígéretes múlt után felfoghatatlan az el- vettetés. Jahve nem tartja meg ígéreteit? Ez a hit harca: vereség, elbukott, megdőlt királyság, megalázva, ellenséggel körülvéve, amikor annyira esendő az emberi élet és úgy ki van szolgáltatva az ember a pusztulás erőinek és olyan nyilvánvaló az Istentől való elhagyattatás (49.v). Ez a jelen, de a zsoltáros ilyen körülmények között vallja: ion nbifo - (3.v.), W5^cf.(19.v.) np’ .pia (53.v.) Ez a hit már út a jövőbe: az elvettetés gyalázata történelmi realitás, de Jahve és ígéretei megbízhatósága a halál erői ellenére nyilvánvaló lesz, ahogy ez Jézus 59 von Rad, Gottes Wirken 259. p. 28
