Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

Smend, Baethgen, Stamm és bizonyos korlátozásokkal Kittel is. Kittel szerint e helyen a halottak rothadástól való megőriztetése és a halál után a bittó -ból való visszatérés ellen szól döntő módon az a tény, hogy a bittó előtt „b” és nem „3” van. Nowack és Duhm ezt a helyet inkább úgy érti, hogy itt halálos veszélyből való megmenekülésről van szó és vitatják a feltámadás - halhatatlanság összefüggést ezzel a hellyel kapcsolatban. Delitzsch is figyelemreméltó: kimondja Dávid a reménységet, hogy nem hal meg, de ennek a reménységnek csak a felszíne az, hogy a test nem hal meg, ami emögött van: Istenből, Istennel, az élő Istenben élni, szemben a halállal, Isten haragja megnyilvánulásával és a tőle való elszakadással szemben. Szép Kraus megjegyzése: Isten az élet alapja hordozza az ember testét a halálban. De hogy Isten az élet ura az embert a halálon át viszi új életre, ez az ószövetségben még rejtve van, de Isten az élet ura, aki jelen van, a halál által szorongatott egzisztenciának elkészíti az élet útját, melyen az ember gyönyörűségben járhat. Végül nem különösebben exegetikai megjegyzés, de elgondolkodhatunk azon, hogy ha az Eszter könyvében Isten neve nem fordul elő, mégis Isten szabadításáról szól a könyv, akkor ezen a helyen hogy kellene még jobban körülírni a feltámadást? Különösen jogos ez a felvetés Schmid gondolata fényében: Jahve korlátlan úr. Ennek megvallása a feltámadáshit kezdete.42 43Az egész ószövetség üzenetére nézve fontosat állapít meg Von Rad (Gottes Wirken 263.old.), amikor azt írja: nem mondja a zsoltáros, hogy van élet a halál után, hanem csak, hogy ’’nem hagyod életemet ott a halálnak”. Ezzel lehet, hogy azt mondja: nem teheti tönkre, nem törheti össze a halál Isten és ember kapcsolatát. Hasonló felfogást képvisel Proksch: (Theol.des Alten Testaments Gütersloh 1949.4.Lief. 712.old) "Der Dichtr sagt nicht, dass er nicht sterben wird, wohl aber, dass die Unterwelt keine Gewalt über ihn hat, da er zum Leben bestimmt ist."

• 4.Zsolt 18,6 Lamparter foglalja össze legszebben e hely üzenetét: "a zsoltáros nem úgy látja magát, mint aki eljutott a halál széléig, "Er war schon ein im Tod Versinkender!” A halálnak ebből a mélységéből kiált Istenhez. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen kiáltásnak a halál mélységéből nincs esélye meghallgatásra sem az élőknél, sem annál, aki a magasságban lakik. Lamparter idézi Luthert is: ’’Minél mélyebben van valaki, annál jobban látja őt Isten.41 E helyre és a tágabb összefüggésre hasonló értelemben reagál Molnár János is: „A felkent a bittó -ban van (6. V), a halottak birodalmában. Ezt az élettelen térséget vizek borítják (Jób 26,5). Jahve a vizek mélyére nyúl le, s eddig minden akadályt megsemmisítve szabadítja meg a felkentet.”44 Kittel úgy érti ezt a helyet, mint amely visszatekintés a veszély

42 H .H. Schmid:Leben und Tod nach dem AT Reformator 11/12.676.kk.

43 H. Lamparter, Das Buch der Psalmen Stuttgart, 1958. 98. p.

44 Dr. Molnár János i.m. 66. p.

22