Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
a szimptómái mutatkoznak, a beteg élete gyenge lett. Még lélegzik a beteg, de lassan a halál szimptómái kerekednek az élet szimptómái fölé. 8. Az ember életében az ellenség is lehet olyan veszély, mely jelentheti a holtak birodalmában való tartózkodást. A király a Zsolt 18,6 szerint ellenség hatalmában van, és amikor megszabadul, azért ad hálát, mert a bitó -ból szabadult meg. Molnár János szerint is „Jahve, aki a bitó -ból menti ki felkentjét... a felkent a bitó -ban van, onnan kiált Jahvéhoz és megszabadul... bitó = halál, szabadulás = élet... amit Dávidnak szenvednie kellett az ellenség, közelebbről Saul üldözése és ellenszenve miatt, ...a zsoltár a bitó képében tömöríti bitó és a halál szinonim kifejezések...”37 Chr. Barthnak az a véleménye illik még ide, hogy a hálaénekekben nem csak életveszélyből, hanem a halálból, a bitó belsejéből szabadul meg a zsoltáros, amint ezt a Zsolt 30,4-ben (aus der Scheol) és a 86,13-ban (aus der Scheol drunten) olvassuk.38 Chr. Barth véleményét Pedersen erősíti (Israel 1926.év 400.old) : "He who is struck by evil, unhappiness, disease or other trouble is in Sheol, and when he escapes from misery..„then he has escaped from Sheol." r* 9. A zsoltárok alanyai nem véletlenül izraeli nemzetiségűek. Az izraeli ember ahhoz a néphez tartozik, melynek Jahve tettei nyomán különleges helyzete van a népek között, s akinek mint egyénnek személyes sorsában Izrael népének boldogulása és nyomorúsága tükröződik. Az izraeli ember nyomorúsága nem magánügy, mint ahogy kiválasztása és szabadulása sem csak rá magára korlátozódik, hanem mint ilyen, példa és kép. Ahol él, annak képe mimódon kerül az élet a halál erői támadásának kereszttüzébe és mi a biKü -ból való szabadulás esélye. 10. ,A bitó a zsoltárokban a következő helyeken előfordulva a következő üzenetet hordozza: • l.Zsolt 6,6 A zsoltáros akkora bajban van, hogy már a biztos halállal néz szembe. A baj oka, hogy a zsoltárost valósággal beteggé tették a gonosztevők, az ellenség, ezért kerül a sír szélére. Karner Károly írja: (Keresztyén Igazság 1943.év 98-102.old.) "Nyugodt békés időkben a legtöbb embernek csak valami távoli, szinte valószínűtlen hangként csendül fűiébe ez a szó: halál. Hajlandók vagyunk úgy gondolkodni felőle mint valamikor Cicero: ameddig mi vagyunk, addig nincs halál, s ha a halál eljön, akkor mi már nem vagyunk." A zsoltáros kénytelen volt foglalkozni a halállal, mert nem volt nyugalma. Élete fenyegetettsége egyenlő a bitó támadásával, a ~’7 Dolgozatok a református teológiai tudomány köréből, 1. Határidő, Kolozsvár, 1995. Dr. Molnár János: A királyzsoltárok exegézise 18. zsoltár 38 Chr. Barth, i.m. 11. p. 20
