Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: "...Isten dicsőségére és a lélek felüdítésére..."
2. Becalél és Oholiáb történetéből1 is kiderül, hogy a „liturgikus” célokra, tehát Isten tiszteletének céljaira csak az olyan alkotások jöhetnek szóba, melyeknek O az ihletője. 3. A Tökéletes Isten pedig tökéletesen, tökéleteset ihlet. 4. Az egész Szentírás a példája, mind formai, mind tartalmi tekintetben, hogy jelen témánkban a tökéletesség az isteni ihlet lehető legtökéletesebb emberi megvalósítását jelenti. 5. A tökéletességhez hozzá tartozik a rend. Ha ezeket a kritériumokat megnézzük, látjuk, hogy ezek a liturgiára is vonatkoznak. Ez az egyik dolog tehát, ami összeköti a liturgiát a művészettel. A másik az „Istenhez méltóság,” a rend és tökéletesség kritériumából, valamint a művészet minőségéből következik. Talán nem kell sokat bizonygatni, hogy a művészet a tudomány mellett az ember legmagasabb rendű tevékenysége, illetve e tevékenység eredményeként születik. A művészetben ráadásul az ember teljessége nyilvánul meg. Az „Istenhez méltóság” kritériuma pedig éppen ezt jelenti: a tőlem telhető legtökéletesebb. Ennek alapján úgy vélem, van alapja a liturgia művészetként való megfogalmazásának. Mi köze mindennek a már említett lemezekhez? Ezeket a felvételeket hallgatva valóságosan átélhető, milyen az, ha a liturgia művészet is. Milyen az, ha az opus hominis Isten dicsőségére és a lélek felüdülésére szolgál. Milyen az, amikor a liturgia nem felesleges regula, természetellenes ketrec, hanem a lelket-szellemet előrevivő, az Istennel való találkozás felé segítő struktúra és a lélek feltárulkozásának kerete. Azután, jók ezek a felvételek arra is, hogy újra meg újra végiggondoljuk: nem túl szegényes-e liturgiánk? Nincsenek-e bántó aránytalanságai? Vezet-e bennünket a liturgia? Végiggondoljuk-e saját liturgiánkat, s minden részletében felelősen, a maga jelentősségének tudatában vezetjük-e, akár liturgusok, akár lelkészek vagyunk? Sajnos legtöbbször „lezavarjuk” a liturgiát, hogy minél több idő jusson a prédikációra s nem hagyunk időt a csendre, a szent térbe és időbe, történésbe való belépésre, „akklimatizálódásra”. E felvételeket hallgatva hallhatjuk milyen az, ha az „Isten dicsőségére és a lélek felüdítésére” kettős kitétel együtt megvalósul. Végül talán a sok lehetséges haszna közül e felvételeknek hadd említsem meg a pedagógiai és evangélizációs hasznosíthatóságot. Hitoktatók hittanórán, konfirmációi órán vagy más - esetleg külön, egy erre a célra megrendezett alkalmon -, főként nagyobbaknak bemutathatják, milyen is volt a régi korok egyházi életének egy-egy jelentős 1 2Móz 36,1 86
