Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: "...Isten dicsőségére és a lélek felüdítésére..."

kétszólamú ellenponttal. A harmadik versszakot az orgona és a karzaton lévő kórus veszi át, gyönyörű ötszólamú motettaként. Míg a menet végighalad a templom hajóján, az egyik lelkész Glóriát énekel, amire a választófejedelmi udvar zenészei fanfárral és dobpergéssel válaszolnak.

A prédikáció után a liturgus megint énekel, majd egy lármás Te Deum következik a hangszeresek közreműködésével. Ezután a gyerekek még egy latin himnuszt adnak elő.

Most az orgonakarzaton történnek dolgok: a korláton keresztül felhúznak egy bölcsőt egy babával, közben néhány fiú állatbögést hallat, a betlehemi istálló hangulatát utánozva. A kórus és a gyülekezet himnuszt énekel, és ekkor megjelenik odafenn az orgona homlokzatán egy betlehemi csillag, kivilágítva, kis csengőkkel, és körbe-körbe forog egy orgonaregiszterrel működtetve.1 A három bölcs képviseletében három famaszkos alak vonul ünnepélyesen előre, hagyományos ismertetőjeleiket viszik, és meghajolnak a bölcsőben fekvő baba előtt. Ugyanekkor látjuk, hogy két alak - a mórok szerepében - odaáll a középen lévő csoport két oldalára. Az egyik trombitát fúj, a másik dobolni kezd. Az egész jelenet alatt a Collegium Musicum ritornelt játszik a karzati korlátok mögött.

Egy fiúszoprán belekezd az In dulci jubilo éneklésébe, melyet a férfiak folytatnak, schalmeiek és bombardon kíséretével. Alighogy vége van az éneknek, egy - a gyerekek számára annyira kedves - alak tűnik fel a középhajóban.

Maga a Mikulás érkezik; fehér a szakálla, fején csúcsos süveg, hátán hatalmas zsák. Elamarosan "angyalok" és gyerekek veszik körül, egymással versengve a szétosztandó ajándékokért. Amikor a hatalmas zsák kiürül, és a Mikulás eltűnik a sekrestyeajtó mögött, a záró korái kerül sorra: „Puer natus in Bethlehem. "

Mindez nagyon szép, hisz ezek a felvételek egyfelől lenyűgöző képet adnak a régi korok ünnepeinek gazdagságáról, a változatosság szeretetéről és igényéről. Másfelől ráirányítják a figyelmet a keresz- tyénség egy sajátos értékére. Végül pedig újra saját környezetükbe állítanak olyan műveket, melyeket eddig nagyjából minden vonatkozásuktól elszigetelve vizsgáltunk. Saját tapasztalatomból tudom mondani, hogy reveláció erejével hathat, ha egy ismert Bach-kantátát nem úgy magában, hanem liturgiái helyére illesztve hallgatunk meg. De a

1 Ez a Zymbelsternnek nevezett regiszter a legtöbb mai német orgonán is megvan. Harangjátékkal egybeépítve a Roskilde katedrális orgonáján is megtalálható, s a No. 16. számban hallható. (N.K.)

83