Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: "...Isten dicsőségére és a lélek felüdítésére..."

Ennél egy fokkal tovább megy az, a - maga nemében tudtommal egyedülálló - felvétel, melyen W. A. Mozart C-dúr, „Koronázási” miséje szólal meg.1 A felvétel a római Szent Péter Bazilikában készült 1985. június 29-én, Péter és Pál apostol ünnepén. A misét II. János Pál pápa celebrálta, a változó részeket a Capella Musicale Pontificia Sistina, Minsignore Domenico Bartolucci vezetésével az állandó részeket, tehát Mozart művét, a Wiener Singverein, és a Wiener Philharmoniker, Herbert von Karajan vezényletével szólaltatta meg. Ez a felvétel sem teljes (bizonyos, az ünnepre jellemző szöveges részek kimaradtak, a homiliát pedig a kísérőfüzet tartalmazza), hisz a teljes szertartás nem fért volna el egy lemezen, de jól érzékelteti a liturgia koherenciáját. „Mozart ezt a ... misét ... 1779-ben, Salzburgban írta. A ’Koronázási Mise’ cím ahhoz az alkalomhoz kötődik, amelyre Mozart a misét komponálta: arról a szertartásról van szó - amennyire tudni lehet -, amelynek során minden évben a pünkösd utáni ötödik vasárnapon megemlékeztek a Szent Szűz csodatévő képének megkoronázásáról Maria am Plain templomában, Salzburghoz közel... .Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1985-ben Szent Péter és Pál ünnepe a pünkösd utáni ötödik vasárnap előtti szombatra esett. Mozart Koronázási miséje - ma is, mint egykor - nem csupán a liturgia megszépítőjének bizonyult, hanem szervesen és funkcionálisan beilleszkedett az ünnepi szertartásba. Az esetleges látványos mozzanatok ellenére, amelyeket az esemény újszerűsége kelthetett, mindazok, akik a Szent Péter Bazilikában részt vettek az ünnepen, szívükbe fogadhatták az áldozásra hívás szavait: „Boldogok, akiket meghív lakomájára az Úr.’’(Jel 19,9)”1 2

A mű és kontextusa világából azonban kétségtelenül, a már említett Paul McCreesh nevével fémjelzett felvételek nyújtanak a legtöbbet. McCreesh felvételei közt az elsők a Római Katolikus egyház különböző liturgikus alkalmait állítják elénk, egy-egy szerző művének illetve műveinek kontextusán keresztül. Ezek a felvételek - mint pl. egy velencei húsvéti mise Gabrieli és Lassus zenéjével, egy szintén velencei vesperás 1643-ból Monteverdi, Rigatti, Grandi, Cavalli, Finetti, Marini, Banchieri, G. Gabrieli és Fasolo zenéjével, vagy egy Victoria Requiemjét megidéző halotti officium 1605-ből - jórészt dokumentumok, feljegyzések alapján rekonstruálnak egy-egy hajdani liturgikus alkalmat. A Katolikus egyház liturgiái után McCreesh a protestáns, közelebbről a Lutheránus egyház liturgiája felé fordult, s így születtek meg revelációként ható felvételei. Az első egy Michael Praetorius és kortársainak zenéjére épülő, a korabeli feljegyzések

1 A „Deutsche Grammophon” kiadásában.

2 A szóban forgó CD kísérőfüzetében írja Maria Dolores Aguirre nővér.

81