Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

A bitó - p« - ’nnn - it - nbu kifejezések összefüggése arra utal, hogy a holtak birodalma a mélyben keresendő, távol, elszakítva az élet világától. Az így felfogott alvilág legszemléletesebb ellentéte a menny (Ám 9,2;Jób 11,8; Zsolt 139,8; Ézs 7,11). Az alvilág mélységében Izrael számára a halottak Istentől való távolsága és elszakadása jut kifejezésre.33 Chr. Barth megfogalmazása szerint a halál birodalma ott van, ahol a halál kifejti uralmát. Ennél pontosabban és átfogóbban a bitó -t nem lehet lokalizálni.34 A halál birodalmának térben realizálódó valósága mellett van egy másik aspektusa is. A halál birodalma ugyanis nem korlátozható földrajzi értelemben behatárolt terekre. Ami gyenge, azaz életerőben szegény, áldozatul esik hatalmának, amikor teret hódít és megtámadja mindazt, ami az élet világához tartozik. Chr. Barth tud a „halál” és „holtak birodalma” kifejezések „promiscue” használatáról, miszerint az egyik kifejezés a halál hatalmának dinamikus a másik pedig térbeli aspektusát mutatja. A két fogalom olyan közel áll egymáshoz, hogy a halál állhat a bitó helyén és fordítva. így jelöli a rno a halál birodalmát a Zsolt 6,6-ban, s a bitó a halált a következő helyeken: Zsolt 18,6; 30,4; 49,15; 88,4; 89,49; 116,3. Itt válik fontossá mindaz amit az Ószövetség az élettel kapcsolatban állít, mert a bitó és halál kapcsolatából következik, hogy minden a nap alatt, az ember élettere, a háza, a nép, az ország, ahol él, az ember a maga reménységével arra nézve, hogy lesz ereje, ideje élete kiteljesedésére, a teljes életre, ki van téve a bitó támadásának. Pedersen ezt úgy érti,35 hogy az alvilág (the non-world) elküldi sötétségét oda, ahol az ember élettere van, hogy ott minden fényt kioltson. Ehhez eszközöket vesz igénybe, a betegség és baj démonait. Ilyen funkciójuk lehet élőknek is, akik szövetségben vannak a halál birodalmával. Akit ilyen hatalmak támadása vesz körül, az már életében a halál hatalmába kerül. Az ilyenek életében az egészség, áldás, szabadság, közösség, virágzó állapotok helyébe betegség, átok, leépülés, fogság., magány kerül. Aki addig céljai felé tartott, az ezektől a céloktól egyre távolodik és saját erejéből ezt a folyamatot már meg sem tudja fordítani. Az ilyen ember az alvilág lakójának drasztikus képévé lesz, függetlenül attól, hogy magát még kívülállónak érzi. Ahogy a bitó a pusztában vagy az óceánban manifesztálódik, úgy képes az egy emberben, népben, országban is manifesztálódni.36

7. Ha az ember a bitó és halál összefüggése miatt mindenütt a holtak birodalmában van, ahol a halál uralkodik, akkor a beteg is a halál hatalmában van. A halálban az ember egy feltartóztathatatlan pusztulási folyamatnak van alávetve. A betegen ennek a folyamatnak

3j Chr. Barth. Lm. 83. p.

j4 Chr. Barth, i.m. 88. p.

j5 Pedersen, i.m. 465. p.

36 Chr. Barth, i.m. 91. p.

19