Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

még nem halt ki a gentleman; felüti a fejét ott is, ahol a proletár nemzetköziség jegyében osztályharcot kellett volna folytatni. Vasárnaponként a templomban figyeltük egymást, de közelebb nem kerültünk, mert nem is volt kedvünk hozzá, tudva azt, hogy a kitelepítettek kapcsolatait egyénenként számontartják.

Jellemző, hogy a gyanú milyen mélyen fészkelt. A pestiek közt volt egy minisztériumi főtanácsos, akinek leveleit időnként a miénkkel elcserélték a név-azonosság miatt. Ha a levél nekünk szólt, az idős úr felhozta és a felnőttek egy pohár bor mellett elbeszélgettek. A barátko- zás odáig ment, hogy Shakespeare kötetekkel ajándékozott meg, és kifejezte azt a véleményét, hogy kedvenc drámáit nálam fogja legjobb helyen tudni. Na egyéb se kellett, beindult a kombináció, miszerint a szokatlanul rokonszenves embernek "spicli"-nek kellett lenni. Behúzódtunk tehát, és éltünk a gyanúperrel. Még sokáig vita tárgyát képezte, hogy szabad-e a jónak látszóról rosszat feltételezni. Csak abban bízhatunk-e aki már bizonyította hitványságát, mert arról már tudható, hogy mire képes?

A Fő utcán aztán gyakran megemlékeztem a mindenre kiterjeszthető bizalmatlanság alapszabályáról, aminek Apa nagy tanára volt emberismeretből eredő pesszimizmusával. Először bosszantó, később már gyűlöletes is lett az a pesszimizmus, ami egy akolba vonta az egész emberiséget az érdek-emberség kiábrándító szentenciáival. "Levizsgázott" valaki, - hallatszott gyakran, és tudható volt, hogy még ezután következők is le fognak vizsgázni, mert szigorú a bíróság, magas a mérce és árnyalatokra is érzékeny 'adapter' van nekünk a lelkűnkbe beépítve. Azt sem szerettem, hogy ha egy könyvet a kezébe vett és lapjait átpörgette, 2 percbe se telt, és már megmondta, hogy "nekem való-e", vagy "nem nekem való." így repült a tűzbe Voltaire Candide- ja, talán nem is alaptalanul, pedig kötelező olvasmány volt. A léha, szabados, cinikus és istentelen írásokat nem állhatta, és résen volt, ha puritán erkölcsiségét akár csak egy rossz szó vagy kifejezés is sértette.- Na most mi lesz? - töprengtem az első kihallgatás után. Egy ilyen szigorú kálvinista családból börtönbe jutni, ezt otthon megmagyarázni, olyan valakinek, aki hitt abban, hogy egyetlen fiának erkölcsnemesítő pályára kell menni - nem lesz könnyű dolog. Előttem van szegény, ahogy feljött Pestre, ügyvédet fogadott, feljárta az elérhető hozzátartozókat, néhány perces beszélőt is sikerült kieszközölnie. Előttem van, ahogy fáradtan állt a rács túlsó oldalán, és lehervadó mosollyal igazolta, hogy tudja: nem garázdaságért vagyok benn, hanem csak izgatásért: 56-os áldozatokért, olyan ügyért, ami szent. Nem haragudott, nem tett szemrehányást, csak szomorúan bólogatott.

71