Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

Egy évvel előbb, nyáron, a Nagykörúton sétáltunk le s fel, miután otthagytam csapot-papot a debreceni Teológián. Az pedig úgy volt, hogy megelégeltem a szemforgatást. Már a felvételi elbeszélgetésen nyíltan elmondtam, hogy nem a hivatásérzet hozott, hanem az, hogy nem vettek fel az egyetemre helyszűke miatt. Akkoriban sokan kaptak ilyen értesítést: "Megfelelt, de helyszűke miatt felvételt nem nyert." Elmondtam, hogy tanulni akarok valamit, aztán majd meglátjuk. Tetszett ez a kérdezőknek, mert őszinte hang volt és hasonlított ahhoz az újszövetségi példához, ami szerint valaki szabadkozik, hogy nem megy el az úr szőlőjébe, de végül mégiscsak elmegy. Csakhogy másfél év után már jól látszott, hogy az Úr szőlőjét is szövetkezetesítik, az osztályidegen reakciósok nem sok védelmet remélhettek a mindenkori hatalmat kiszolgáló Egyháztól. Ezért kellett eljönni Debrecenből, mert keresve kellett szeretni az Igazságot, szakításra is kész eltökéltséggel.

Amikor hetekig munkát kerestem, sokféle barátság és számtalan telefonozás után sem tudtak jobbat ajánlani az albertfalvai Kőfaragó Vállalatnál, ahol a műkövet kellett locsolni. Zuglóból Albertfalvára és vissza, mindennapos kétórás utazás villamoson. Az egész tevékenység a kiszáradáshoz kapcsolódott, eredménye csak az lehetett, hogy az égető napon nem repedeztek meg a sírkövek. Vasárnaponként is slaggal a kézben jártam le s fel, dacolva a mennyei kazánfűtővel és kérdezve is, hogy meddig lehet ezt bírni. Két hónap után Apa feljött, és hosszasan győzködött: próbáljam meg folytatni a teológiát Pesten. Addig beszélt, míg ráálltam, hogy kérdezzük meg: átvennének-e? Bodonhelyi József professzort kerestük fel, aki megértőnek és segítőnek bizonyult, amikor azt mondta: tegyem le vizsgáimat Debrecenben, és azután jelentkezzem, át fognak venni.

A hivatás vagy küldetés vállalásának többféle próbafutama ismeretes a Bibliából is. Mózes és Jónás ellenkezései bármely korban eltérő körülmények között ismétlődhetnek, és még az egyszer volt megtérés se garantálja az egyenes vonalú kibontakozást. Az ember Istentől mindig jeleket vár; igazolást, vagy újabbnál újabb meggyőzetést. Ha teheti, többször is visszatér oda, ahol felmentést remél. Egyszerűen nem tudja elhinni, hogy Isten éppen őt választotta ki valamire. Várja, hogy kényszerítéssel győzessen meg. Ajtóknak kell bezáródnia előtte ahhoz, hogy elhiggye: a kötelező haladás iránya bizony meghatározott.

A nagy vasajtó becsapódott, és új zárkában találtam magam. A zárkatárs arca alig látszott dúsan burjánzó szakái látói. Két szeme úgy csillogott, mintha illuminált lett volna. Elmondta, hogy valeriánt kap nyugtatóul, mert már a megőrülés határán volt. Amikor bemutatkozott, egy országosan ismert akadémikus nevét mondta. Csak nem? - kérdeztem. De igen, a nagybátyám, ő jól áll politikailag.

72