Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.
látogatóba, nagy megbecsülésnek örvendtek. Sokan mások pedig úgy vélték, hogy nem csináltak semmi rosszat, nem kell menekülniük. Gyanútlan jóhiszeműségük által kerültek csapdába. Az állam, mint újra magára találó erőszakszervezet, idegen érdekek bérenceivel folytatta ott, ahol abbahagyta: "ellenforradalmi bandák garázdálkodásának" kezdték minősíteni a végsőkig ellenállók tevékenységét. Megteltek a börtönök "jobb emberekkel", akiket csak beválasztottak a munkástanácsba, vagy éppen megmentettek valakit a népharagtól. Számos példából láttuk, hogy a vaksors, ha magára hagyják, érthetetlen dolgokat produkál. Józan ésszel alig követhető az, amikor az állam saját polgárainak legfőbb ellenségévé válik, amikor hatalmi bódulatában véres megtorlásokkal, sortüzekkel és munkatáborokkal "jutalmazza" azokat, akik úju 1 ásáért és tisztulásáért csak éppen megmozdultak. A Fő utcán volt idő erről gondolkozni, meg mesélni a cellatársnak némi fenntartásokkal. Emlékeink arra valók, hogy kitöltsék az üres időt két kihallgatás között. Míg sorsunk, mint egykor a DARMOL dolgozik, elkalandozhatunk a nem is távoli múlt időbe, és eleinte talán különbséget teszünk félmúlt és régmúlt között, de később ezek az idők már összekeverednek, és a vasajtó, amit egész nap bámulunk, vetítő-vászon szerepébe lép. Rávetítjük emlékeinket, így majdnem olyan a kép, mintha moziban ülnénk. A vidéki Magyarország lezüllesztése, szellemi lenyomorodása azzal kezdődött, hogy a java nép városra menekült a kolhozsors elől. A "bölcs" államvezetés aztán gondoskodott róla, hogy ellenáramlat is legyen. Egyik nyáron kitelepítettek érkeztek Budapestről Mádra. Volt köztük egy Hindy ezredes nevű tiszt, aki talán nem volt azonos azzal, akit háborús bűnösnek nyilvánítottak. Ennek a tisztnek volt egy Andrea nevű lánya, aki a szovjet katonai telepen égető nyári hűségben együtt kubikolt a férfiakkal, vagyis velünk diákokkal, akik nyári pénzkereset reményében vállaltuk a munkát. Lehetett választani: a vasúti sínek közt gyomlálunk, vagy Tarcalra járunk-e szőlőt őrizni, ládát szögeim, esetleg földet talicskázni a szovjeteknek, akik hatalmas üzemanyag tartályokat rejtettek a föld alá a mádi vasútállomás közelében. Az utóbbit választva, otthon nem örültek, de hagyták, hogy megismerjem az agyakat tikkasztó robotot, ami annak jut, aki nem tanul és nem lesz "úriember", "nadrágos", hanem inkább választja a szocializmus építését. Hindy Andrea és apukája láthatólag sportos eltökéltséggel viselték sorsukat, amibe az is meg volt írva, hogy túlélő csak az lehet, aki nem veti meg a fizikai munkát. "Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga" - a korabeli jelszó szerint. Ennek értelmében előfordult, hogy Andreának segítettem, ha túl nagy követ akart felemelni. Hálás pillantásokkal nyugtázta ezt, és a pestiek meggyőződhettek arról, hogy 70
