Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.
már erősen fáztunk. Október utolsó napjaiban voltunk néhány ajándékszerű napfényes órával. Az Egyetemen kaptunk szállást, és lépten- nyomon tapasztaltuk, hogy szinte tisztelnek minket, a pesti forradalom hírnökeit. Másnap egy bükki faluba mentem, ahol barátom volt a lelki- pásztor. Úgy éreztem, hogy el kell kezdeni a küldetés teljesítését. Meglátogattuk barátommal V.J. bácsit, aki talán tanácselnök volt, és jó magyar vendégszeretettel fogadott minket. Elbeszélgettünk szépen, és megértettem, hogy a lemondatás nem is olyan egyszerű, ha nincs másik ember, aki felvállalná a közhivatal terhét. Az is nagy tanúság volt, hogy vidéken megszelídülnek a forradalom árhullámai: a lassított reagálás a vidék túlélési taktikájához tartozik. Elköszöntünk sértődés nélkül, és még évek múltán is szívesen találkoztunk, örülve annak, hogy egyikünk se játszotta túl a szerepét. Jobb híján gyalog mentem át az erdőn, hogy Miskolcon vonatot érjek, és eljussak Mádra szüléimhez, akiknek örömét elképzeltem. Egy-két nap jól eltelt azzal az örömmél, hogy a pesti tűzfészekből megmenekültem. Ám amikor arról kezdtünk beszélni, hogy majd jönnek értem, és folytatni kell a forradalmi tevékenységet, Apa ma is hallható határozottsággal kijelentette: "Nem mégy sehova" Ezen aztán jól elvitatkoztunk, és közben már híre jött, hogy jönnek az oroszok új csapatokkal. Az érvek között "a Gáborék fia" is szerepeit. Ifj. Rácz Gábor már pataki diákként is barátom volt, Pesten a műszaki egyetemre járt, és tartottuk a barátságot a fővárosban is. Az ő szülei is hálát adtak azért, hogy sikerült hazavergődnie. Egyik este valaki zörgött az ablakon, és nagy sietősen bekiáltotta: "Gyere, indulunk!" Felismertem Lázár István hangját, aki Patakról jött, és Pestre tartott valami alkalmi kocsival. Mielőtt mozdulhattam volna, Apa kiszólt: "Nem megy!" - aztán már naponta jövő hírek igazolták a visszatartást, mi pedig Gáborral sakkoztunk végkimerülésig. November 4-e táján, s ahogy teltek a napok, egyre inkább valószínűvé vált, hogy visszakapjuk rendszerünket, még ha valami javított kiadásban is. Azt azért tudtuk, vagy reméltük, hogy nem lehet már visszaforgatni azt a filmet, ami több helyen is elszakadt. Időzavarban Ha valaki 56 novemberében megjósolta volna nekem, hogy egy év múlva ilyenkor börtönben fogsz csücsülni, akkor Pestről nem Kelet felé, nem hazafelé veszem az irányt. A Teológia folyosóján kiáltva hirdették: "Aki Bécsbe akar jönni, fél óra múlva legyen a portán". Akik akkor Nyugatra távoztak, többnyire Amerikában folytatták a teológiát, és 10 év múlva, mint Nyugatra szakadt hazánkfiai jöttek haza 69
