Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

nem meri?" - kérdezhettem volna a mostanában kitalált TV játék kísérletéhez szabva a naivnak gondolt esetlegességet. De újra felrémlett 56 ősze, még egy év sem telt el, diáktárs-halottaink: Herczegh Lajos, Magócsi Pista, Tatay Zoli, Batka Feri emléke követelte, hogy ha már életben maradtunk, legalább azt a kockázatot vállaljuk, ami a kegyelet körébe tartozik. Ki gondolta volna, hogy ez a vallás izgatásnak is minősíthető, és jól járunk néhányan, ha szervezkedés helyett csak izgatásnak fogják minősíteni. Első perctől világos volt, hogy ebbe az irányba kell vinni a védekezést: vállalni valamit, ami diákcsínynek is felfogható. Elvégre két-három röpcsík továbbadása nem lehet olyan súlyos bűn, hogy azért fejünket vegyék. Valahogy megtudtam, hogy társaságunkból azon az éjszakán két lányt is behoztak, két Erzsébetet. Az egyik BPL húga, a másik pedig volt pataki osztálytársam Asbóth "Peti", akinek nevét le kell itt írnom, mert ő várúrnőszerű fogalom volt eszmélődő kamasz világunkban. Egyszer meg is mentett a Bodrogba fulladástól, vagy legalább így is értelmezhető az a helyzet, amibe kerültünk.

Forró nyári nap volt, vakációs idő. Először jöttem el Mádról Patakra apa kerékpárján, és gondoltam, hogy ez a teljesítmény a lányoknak is imponál. A dinnyeérlelő hőségben többen elhatároztuk, hogy fürdőzéssel töltjük a délutánt. Volt szó már mindenről: Senecáról, Marcus Aurélius aforizmáiról, amit Erzsébettől kaptam olvasásra vagy ajándékba, és jól esett, hogy így együtt az egyetemes intelligencia várományosai vagyunk. Fiallottuk, hogy Asbóthék pataki lakosok lévén, mint kultúrára fogékony polgárcsalád, Szabó Lőrinccel, Képes Gézával és más jónevü alkotókkal is kapcsolatban voltak. Nagyobbik lányuk Mária teológiát tanult helyben. Petinek, vagyis Erzsébetnek egy elegáns, nagy-nemesi családból származott ifjú, B.Gy., ugyancsak teológus, csapta a szelet. Esély nem lévén a nyílt udvarlásra, a barátság övezetébe húzódtunk, és az is jó volt, hogy csak a második vonalban, a plátóinak mondott elfogultság bűvkörében sütkérezhettünk. Azért többes számban, mert udvara volt a kis hölgynek, és amikor egy nyáron 12 oldalas levelet kaptam tőle - valami kulturális értekezést -, oda voltam a boldogságtól, hogy én is az udvartartáshoz tartozom. Ötven év múltán visszatekintve, ma is boldogító érzés a tiszta emlék, amiben hála is van egy olyan HAL-jegyűtől, aki végül is nem tanult meg úszni. Nem szégyen - mással is megeshet hogy a tikkasztó hőséget Bodrogvízre váltva, egyszerre elveszti uralmát a víz felett, és fogódzkodnia kell. Megmentőm ott volt a vízben, és nem hárította el a fogódzkodást. De még ha lett volna is valami illetlen vágy ebben az ölelésben, nem vallottuk be sohasem, mert ott és akkor elég volt az az érzés, hogy valami nagy veszélyből sikerült együtt partot érni.

66