Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.

Kapcsolatunk aztán megszakadt, mert Patakról Pestre költözött a család. Utóbb, amikor 56 őszén Debrecenből a pesti Teológiára kerültem, Pap Béláéknál gyakran találkoztunk. Odajárt Lázár István is, aki geológusnak tervezte magát, de gerincbántalmai miatt abbahagyta egyetemi tanulmányait, és szabadúszó újságíró lett. Farkas Elemér húgával, Zsuzsával, Csávás Imre és Schulek Mátyás is, valamint Ba- lázs-Piry László a húgával, már részben patakiak voltak, mert a "bodrogparti Athén" már valami részben őket is megigézte.

A fordulat éve /1948/ után 56-ra bennünk is megfordult a világ, 57-ben pedig a leveretés ellenére további fordulatok reményében éltünk. Láttuk ugyanis a ledőlt bálványt, a 10 méteres Sztálin szobrot behúzatva az Akácfa utcába: hogyan reszelik, tördelik a kisemberek és viszik haza szuvenírnek. Láttuk hűlt helyét a "Csizma téren", ahol a Generealisszimusznak csak két csizmája maradt. Megértettük, hogy milyen kevés kell egy megdönthetetlennek látszó zsarnoki rendszer összeomlásához. Az, ahogyan Illyés Gyula egy nagy lélegzetvétellel megírta versét, egy mondatát a zsarnokságról, minden épkézláb embert mozgósított, mint 100 évvel korábban a Talpra magyar. Tisztító viharról írtak utóbb, és mi tudtuk, hogy "sehonnai bitang ember / Ki most ha kell, halni nem mer..." Leírhatatlan boldogság, elragadtatás, tettre- készség lobbant fel a lelkekben. Olyan volt ez, mint a megtérés pünkösdi Lélek-áradása. Másképpen fogunk élni, vagy nem fogunk sehogyan. Először szembesültünk igazán a történelemmel és azzal a hero- izmussal, aminek nagyszerűségét könnyű hirdetni, de annál nehezebb tettekre váltani. Aki tanult már valamit, kifinomult vagy lelki ember lett, nyilván nem megy fejjel a falnak. Fegyvert sem fog, mert Ura, Mestere helyére parancsolja. Molotov koktélt sem gyárt, mert nem bírja elviselni a tankban égett kiskatonák látványát, hiszen ők a legkevésbé sem tehetnek róla, hogy a Gólem magával rántotta őket, és Szuezt keresték az Üllői úton. Az emberek azt hiszik ilyenkor, forradalom idején, hogy végre kezükbe vették sorsukat, de rá kell ébredniük, hogy egy nagy Dramaturg rendezése szerint cselekszenek. Dráma nélkül nincs hősiesség. Tragédia nélkül nincs szabadság. Ezért "piros a vér a pesti utcán", -amint azt Tamási Lajos verséből is tudomásul vettük.

A forradalom első napja úgy este 9-ig vértelen volt. Dél tájban gyülekezett kis csoportunk a Teológia portáján. Pap László dékán bölcsességre intő szavakkal és áldással engedett el bennünket. A Bajza utcában, az írószövetség épületénél gyülekeztünk. Egy vagy két óra körül indult meg és sorolt be a körúti főágba ez a jórészt írókból és költőkből verbuválódott kis csapat. Ha jól emlékszem Csoóri Sándor, Kuczka Péter, Varga Domokos volt a sorok közt ismerős. Árként dagadt folyamunk fő ága és csendes menetelésből rövid úton kiáltó kö67