Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.
Azután újra hosszú folyosók és hirtelen falhoz állítások következtek, majd egy jócskán kopaszodó erőteljes férfi elé vezettek, aki nem mutatkozott be, csak leültetett, és elég célratörő módon azt kérdezte:- Hol vannak a fegyverek?- Miféle fegyverek? - kérdeztem vissza kissé diákos tiszteletlenséggel.- Hát azok, amikkel meg akarták dönteni a népi demokráciát. Ismeri ezt a röplapot? Nem terjesztette?- Ismerem, és hozzám is került belőle néhány darab.- És a pisztoly?- Kérem, én semmiféle pisztolyról nem tudok. Teológus vagyok, és soha nem volt fegyver a kezemben.- Ne akarjon átejteni. A pisztolyt megtaláltuk B. orvosprof. bronz mellszobrának fejében.- Nem tudom kié volt, és hogy került oda.- Hát majd én elmondom, hogy felfrissítsem az emlékezetét, bár ehhez más eszközeink is vannak... - kezdte méregbe hergelni magát. Közben valaki bejött, és belehallgatott a kihallgatásba úgy, hogy a hátam mögött megállt karba tett kézzel, és támasztotta a falat.- Fölösleges tagadnia, a barátja már beismerte, hogy a pisztolyt rongyba csavarva nagyapja szobrának fejébe rejtette, ahol meg is találtuk. Nem maguk gyűltek össze vasárnaponként Pap Béláék Kőfaragó utcai lakásán, és nem ott tervelték ki az 56-os ellenforradalmat folytatni szándékolt cselekményeket? Tudja, hogy ez szervezkedés, és ezért 5 évet is kaphat? Mit csinált maga 56-ban? Ezek a kérdések már elevenbe vágtak, mert valóban volt egy baráti körünk fiúkból, lányokból vegyesen, jórészt pataki diákságunk meghosszabbításaként. Találkoztam is egyszer az idősebb Pap Bélával, akinek fiai pataki diákok voltak. Kisebbik fia, Adám osztálytársam is volt. Hosszú börtönévek után szabadulva íróasztala mellett ült, és kérdezgetett a Teológiáról. Említettem neki, hogy Isten rostáján című könyvét megszereztem, és ez azt is jelenti, hogy az ifjúság tudja kit tisztelhet benne: volt karcagi lelkipásztort, aki szót mert emelni iskoláink államosítása ellen. Nem sejtettük akkor, hogy egy lelkipásztori dráma közepében vagyunk, és ő nemsokára el fog tűnni nyomtalanul valahol a Bakonyban, véglegesen. Az említett lakáson nem folyt szervezkedés, csak eszméket cseréltünk, és csendesen olvadoztunk fiatalságunk langymeleg ártatlanságában. Mégis ott történt, hogy BPL, a gyógyszerészhallgató egy alkalommal félre hívott és kezembe nyomott 5 vagy 8 papírcsíkot, mondván, hogy sokszorosítsam, és adjam tovább a Teológián. "Meri vagy 65
