Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete IV.
Dr. Horváth Barna PÁLYÁNK EMLÉKEZETE IV. B/2.0. Télikabát az asztalon, erős fény vetődik rá, tapogatják ujjhegyen. Akik ezt teszik, bőr- és lódenkabátban vannak. Ősz van, már hűvösek az éjszakák. Az ajtó közelében Kiss Dezső bácsi áll tétován, a portás, Kiss Roland főgondnok testvére, aki bizalmi alapon kaphatta meg ezt az állást a budapesti Teológián. Rémület és zavarodottság tükröződik szemében. A szoba másik lakója, Szabó Lajcsi saját asztali lámpájának fénykörében csak nézi, hogy mi lesz ebből a tapogatásból. Én is csak nézem, hogyan varázsolnak elő a szakemberek valamely ráncból 1 őrét, svéd vagy norvég váltópénzt, ami arról árulkodik, hogy 56-os ruhasegélyből, Skandináv osztásból származik a kabát. Ez az a semmiség, amiből egy kis fantáziával a rendszer megszokott, kombinatív gyakorlatának megfelelő vádat is lehet szerkeszteni, nyugati kapcsolat címén. Megnyugtatnak, hogy ebből nem lesz baj, de azért szedjem össze magam, mert velük kell mennem, azért jöttek. Röpcédulát nem találtak ugyan, de el lehet képzelni, hogy még mi minden kerülne elő, ha tovább keresnének. A kapunál kocsi vár, talán Pobjeda, a márkáról nem esik szó. Bilincset se kapok. Annál kellemetlenebb, hogy két vaskos test közé szorulva utazunk a hátsó ülésen. A sötétben arcok nem látszanak, csak e kényszerű testközelség kelti azt a benyomást, hogy összeforrtunk, egyek vagyunk, és ebből a szervezetből kiszakadni nem lehet. A kínos csöndben csak arra összpontosítok, hogy ne legyen reszketés, mert esetleg ők is átvennék a rezgéseket, és azt gondolhatnák, hogy van félnivalóm. Alig hiszek a fülemnek, amikor hallom a kérdést:-Mi a véleménye az ökumenéről? Kiselőadást kezdek, ami arra jó, hogy elterelje a figyelmet a legfontosabb kérdésről: Hová megyünk? Nem lenne illendő ezt megkérdezni, mert sejthető, hogy ezek a testes urak nem elegyedhetnek párbeszédbe az előzetessel. Egyikük tartja is a szolgálati szabályzatot, hallgat végtelenül. A másiknak viszont az lehet előírva, hogy beszélgessen, oldja a feszültséget, amit fokoz a sofőr némasága is. Gyorsított észjárással próbálom kitalálni, hogy mit akar hallani a kérdező. Talán csak azt jelzi, hogy ő jóindulatú, és az egész rendszer nagyon humánus? Talán ott, ahová visznek, ugyanezt fogják kérdezni? Éjszaka fél 63
