Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Győri István: A református felsőoktatás néhány kérdése
A finanszírozás megoldásaként a korábban az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül folyósított és évente megállapított államsegély helyett teológiák és az akkor már működő tanítóképzők normatív, azaz feladathoz és hallgatói létszámhoz kötött támogatást kaptak az államtól. Ennek összege az akkori gimnáziumi normatíva másfélszerese volt, és azonos volt minden szak esetén az egyházi felsőoktatásban. Egy-két évvel később szinte párhuzamosan vetődött fel katolikus és református részről az egyházi egyetem alapításának kérdése. A parlamenti jóváhagyás és az egyházi fenntartó szerep deklarálása sajátos helyzetet teremtett. Egyrészt szinte százszázalékos állami támogatást, másrészt pedig az egyetemi autonómia és az egyházi fenntartói jogérvényesítés egyensúlyának folyamatos keresését. Mi indokolta ezt, a külföldiek előtt mindig magyarázatra szoruló, általában a nyugat-európai országokban hiányzó, sajátos intézménymodell kialakulását? Bizonyos, hogy közrejátszott az állammal és minden állami intézménnyel szembeni bizalmatlanság, a kommunista idő negatív tapasztalatai, az egyházak közötti együttműködés hiánya, de talán valami bizonyítási kényszer vagy vágy is színezve a sui generis jogos missziói, sőt kultúrmissziói elhivatottságérzettel: majd mi, az egyházak jobb, másabb egyetemet fogunk csinálni, azzal a céllal, hogy az egyházak maguk regenerálják kipusztított értelmiségi rétegüket. Hogy mennyire sikerült ezt a célt elérni? Átfogó elemzést lehetetlen még adni, hiszen az újonnan alakult intézmények csak egy-két éve bocsátották ki első végzős hallgatóikat. Legyünk jó reménységgel! Csak röviden a mai állapotról: minden egyházkerületnek van saját teológiai akadémiája, a debreceni egyetemi jogú, de egykarú intézmény, a budapesti pedig a Károlyi-egyetem karaival bővült, beleértve a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolát is. A felsőfokú oktatás finanszírozása létszámhoz kötötten normatív. Talpon maradni, fejleszteni csak az tud, aki elegendő hallgatóvak rendelkezik. Megoldás az újabb szakok indítása, vagy szakonként a létszám növelése. A merítési lehetőség azonban nem bővült, a versenyhelyzet tovább erősödött. Ma több szak verseng A demográfiai mélypont miatt lecsökkent létszámú potenciális diákmennyiségért ma több szak verseng, mint pár évvel ezelőtt. Ezalól a református intézmények sem lehetnek kivételek. Pótlólagos forrásokat ma szponzoroktól, kutatási megbízásokból inkább csak a műszaki-gazdasági szakokon lehet találni. Az egyházi felsőoktatásban pedig általában csak humán szakok vannak, hiszen ez igényelte az indításkor a könyvtári háttéren kívül a legkisebb infrastrukturális beruházást. Az intézmények érdeke a diáklétszám fenntartása, hiszen átlag legalább 10 hallgató kell 48
