Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A föderál-teológia jelentkezése a holland teológiában
ben csak a korábbi állapot helyreállításáról van szó. Az a hosszú fejtegetés, amit Coccejus ad a cselekedeti szövetség félretételéről, lerombolásáról, amit abrogatio-tannak lehet nevezni Coccejus rendszerében, éppen arra szolgál, hogy történeti folyamatában mutassa be a két szövetség közötti különbséget. A bűnesetről Coccejus történetileg gondolkodik. Ezért lenni kell azt megelőző időnek is, ahol szintén volt az üdvösségnek útja, és ez volt a bonitas Dei, a bűneset után az üdvösség útja a gratia Dei. E kettő viszonyát kívánja leírni az abrogatio-tan. így érthető az is, hogy a cselekedeti szövetség kifejtése után az abrogatio taglalása következik Coccejus rendszerében. A legsajátosabb coccejusi tanítás az ún. abrogatio-ról szól. Coccejus követői közül szinte már mindeniknél hiányzik, kivéve Franciscus Burmant. Korábban is csak Cloppenburgnál lehet ebből valamit felfedezni. Lépcsőkről, fokozatokról (gradus) van szó ebben a tanításban. A cselekedeti szövetség megtörésének következményei fokozatosan tétetnek félre, rontatnak le. Öt ilyen fokozatot sorakoztat fel Coccejus. Több elnevezést is használ rá. Leggyakrabban abrogatio- nak (lemondatás, megerőtlenítés) nevezi a fokozatokat, de használja az antiquatio (elöregedés), az evacuatio (kiüresítés), amotio (félretétel) kifejezéseket is. Az öt fokozat, az öt lépcső a következő: a bűneset dönti először össze, teszi félre a cselekedeti szövetséget. Ezt követi a kegyelmi szövetség létrejötte, ebbe beletartozik a minden idők előtt kötött mennyei megállapodás is. A harmadik fokozat az új szövetség kihirdetése, amely már az Éden kertjében megtörtént az ősevangéliumban (Gén 3,15), megvalósult az incarnatioban. Ennek a korszaknak a fő jellemzője a gonosz elleni harc. A negyedik fokozat a testi halál, ezzel véget ér a harc a gonosz ellen. Az utolsó lépcső pedig a test feltámadása, amikor a cselekedeti szövetség megszegésének minden következménye megszűnik. Ezek a grádusok lehetnek az üdvtörténet eseményei, ugyanakkor az egyéni hitélet egyes állomásai is. A hívő egyén az igazság állapotából kiesve a bűn állapotába kerül, majd az újjászületés következik, és végül a dicsőségbejut. Egyszerre üdvtörténeti és üdvrendi folyamat. A fokozatok leírásában ezt az is mutatja, hogy minden egyes gradusnál kettős meghatározást találunk. Van egy "quoad" rész, ami a hitismeret mozzanatára utal, és egy "per"-rel kezdődő rész, ami az üdvtörténeti eseményt jelzi. Nem lehet azonban egysíkúan történeti egymásutániságnak tekinteni. Minden esetben egy új elem csatlakozik be, amihez az előzőek nem pusztán hozzátartoznak, mint előzmény, hanem az új elem hatására átformálódnak. Sajátos előrehaladás (progresszió) következik így be, és ez nem a belső adottság alapján történő fejlődés. Isten tettei viszik tovább a dolgokat, és nem a benne lévő adottság 37
