Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Börzsönyi József: A föderál-teológia jelentkezése a holland teológiában

a föderál-teológiai rendszer Coccejusnál fel nem oldódó feszültségének érzi.

Ludwig Diestel1 Coccejus munkájának jelentőségét a voetianus irányzattal szembeni ellentétben kívánja megragadni. Mindkét irányzat beszélt a Fiú minden idők előtt vállalt kezességéről, de Coccejus munkája az üdvösségről szóló kijelentésben helyet ad a fejlődésnek. Az üdv történeti megvalósulása nem pusztán külső megjelenési forma, nem jelentéktelen puszta héj a mag körül. A történeti valóság jogáról beszélni kell, és elvileg el kell ismerni.

Gottlob Schrenk1 2 különösen is rámutat a Coccejusnál található fejlődés gondolatára. Coccejus munkássága, véleménye szerint, az üdvtörténet koncepciójának bevezetése a dogmatikai gondolkodásba. Coccejus az üdvtörténetet üdvtörténeti fejlődési folyamatnak érti. Üdvtörténet a szövetség fejlődése a történelemben, és a fejlődés az Isten országához vezet. Az Isten kegyelmi szövetsége ebben a folyamatban kap mind nagyobb teret, és ebben a fejlődésben érvényesül mindjobban.

Grete Möller3 a kijelentés fogalmában találja meg a kulcsot Coccejus tanításához. Megállapítja, hogy a kijelentés Coccejusnál nem statikus fogalom, hanem előrehaladás, fejlődés jellemzi. A kijelentés megértésében van az előrehaladás. Kijelentés és fejlődés egyenlőségbe állítható fogalmak, és az egyenlőség két oldala fel is cserélhető. Kijelentés = fejlődés, azaz a Szentírás a kijelentés egészét fejlődésként mutatja be. Fejlődés = kijelentés, azaz a kibontakozó ismeret a kijelentésből fejlődik ki. Az a fejlődés, amit a történelemben megfigyelhetünk a kijelentés beteljesedése. Szerinte tehát a fejlődés gondolata Coccejusnál új történelem-értelmezéshez vezetett, amely az új ismeret pozitív értékelését tartalmazta. Az egész üdvtörténeti tervben Krisztus tölti be a kulcsszerepet, a minden idők előtti megállapodástól kezdve az utolsó időkig. Möller fontosnak tartja még az istenképűséget a fejlődés gondolatának bevezetésénél. Az istenképüség ebben az összefüggésben nem az elveszett ideális állapot, hanem egy fejlődés kezdete, amely a tökéletes istenképüséghez vezet. Krisztus szerepe ebben a folyamatban az, hogy ő hozza napfényre a tökéletes istenképűséget. A testetöltés igazi jelentősége így nem az elégtétel (satisfactio), hanem az istenképüség helyreállítása.

1 DIESTEL, Ludwig: Studien zur Föderaltheologie. Jahrbücher für deutsche Theologie. 10 1865. 209-276. pp.

2 SCHRENK, Gottlob: i.m.

3 MÖLLER, Grete: Föderalismus und Geschichtsbetrachtung im 17. und 18. Jahrhundert. Zeitschrift für Kirchengeschichte. 1931. 393-440. pp.

30