Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
Ha az élet lényegéhez hozzátartozik a táplálkozás, nyilvánvaló, hogy a halál, mint az élet határa ennek a lehetőségnek a megszűnése. A halottnak nincs szüksége a valódi életre jellemző táplálékra. Ha az étel és ital hiánya a halál ismertetőjelei közé tartozik, akkor érthető, hogy az éhség az élők számára miért a halál előjele, fenyegetve az életet. Ha az élet ismertetőjegyei közé tartozik a szilárdság, biztonság, öröm, szerencse, szabadítás, világosság, akkor ezeknek az üdvjavaknak az elvesztése nyilvánvalóan a halál állapotát tükrözi úgy, hogy egy-egy vonás kiemelése valamit előtérbe állít, a halál egy -egy vonatkozásából de az egészet jelenti és magába foglalja a többit is, az életre jellemző üdvjavak összességének elvesztését. Ha a világosság az élet szimbóluma, nem csoda, hogy a halál állapotának jelölése a sötétség (Zsolt 88,13). Ha a halál magába foglalja mindazt a veszélyt, mely az életet fenyegeti, akkor elmondhatjuk, hogy az alvilág említése ennek a veszélynek a szemléltetése végsőkig való fokozása, csúcspontja.19 Az alvilág képe nem magától értetődő kifejezés, mert egy izraeli ember számára az alvilág valóság. Pedersen szerint, akit nyomorúság, betegség, vagy más szenvedés gyötör, vagy szerencsétlenség ér, az már a ‘7ÍKSÖ -ban van: ’’The sinner goes to Sheol, but in reality he is there already” Pedersen ezt a következtetést a Zsolt 9,18; Péld 5,5-6; 7,27 alapján vonja le. 20 Ezt veszi át Chr. Barth, s azonosul azzal a véleménnyel, hogy az alvilág mindenütt megtalálható, ahol „a nether world nature” van és „Where there is darkness, there is also the nether world".21 Chr. Barth, a Pedersen által javasolt irányban halad, az alvilág megértését tekintve és helyesli az idevonatkozó problémás helyekkel kapcsolatban, hogy azokat sem képi, sem hiperbolikus, hanem reális értelemben kell megérteni: a panasz és hálaénekek alakjai ténylegesen és valójában azt gondolják, hogy ők az alvilágban vannak. Ezt a felfogást nem lehet konkrét térelképzeléssel egybekötni és e vonatkozásban sokkal inkább lehet szféráról, mint zárt térről beszélni. Ehhez jegyzi meg Wächter, hogy a szféra fogalmának veszély, hogy az olyan tág fogalom, hogy minden absztrakt fogalmat vagy elképzelést, melynek érzés értéke van, végül is lehet szférának nevezni (szeretet, szabadság, gyűlölet). A földközi-tengeri, ókori keleti népek körében sok különböző helymeghatározás létezik az alvilágra vonatkozóan. Az ilyen tárgyú sok körülírás és az alvilág képének használata az élet akut fenyegetettségével kapcsolatban lehetővé tették Pedersen és Chr. Barth számára a tér fogalmának feloldását. Ez a felfogás másokban is követőkre talált függetlenül attól, hogy az ókori keleti népek számára túlságosan filozófiai gondolat. Chr Barth megfogalmazása, hogy a halottak birodalma mindenütt az a tér, 19 L. Wächter: Der Tod im Alten Testament, Berlin 1967, 48. p. 20 L. Wächter idézi Pedersent. 466. p. 21 Chr. Barth idézi Pedersent 466. p. 14
