Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Credo
Dr. Nagy Antal Mihály CREDO- dékáni székfoglaló Székfoglaló beszédemnek ezt a címet adtam: Credo. A szónak hitéletünkben kettős jelentése van: kifejezi a hit megvallásának a tényét és a hitvallás tartalmát. így az, amit a következőkben elmondok, számadás a bennem lévő reménységről, s egyben - divatos szóval élve - szándéknyilatkozat arról, hogyan szeretném betölteni a dékáni tisztséget, szolgálatot. E hitvallás és szándéknyilatkozat vezérigéje az lKor 3,11: "... más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus." Mint ismeretes, a revideált Károliban ez a vers így olvasható: "... más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus." E vezérige alapján kívánok szólni az alapvetés és építés bibliai szabályairól, az alapvetők és építők felelősségéről, valamint az alapvetés és építés céljáról. Az alapvetés és az építés szabályai A legfontosabb alapszabály, a szabályok szabálya az, hogy "más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus." Isten örök tanácsvégzése és szent akarata, hogy őt tette mindenek alapjává és fejévé. A gyülekezetek alapításánál és a hívő élet megalapozásánál - a szövegösszefüggésben erről van szó - nem lehet más fundamentum, csak Jézus Krisztus. Ez érvényes Teológiai Akadémiánkra is, mind az oktatás és nevelés, mind a szolgálatra való felkészülés munkájában. Sem az oktatók, sem a hallgatók nem vethetnek más alapot, mint amely vettetett, amely a Jézus Krisztus. Ez a kötelező haladási irány. Erre kell törekednünk, ebben kell egymást megértenünk, segítenünk. Ez a szabályok szabálya. Csak Krisztus lehet az alap, egyedül O a kőszikla, fundamentum. Nem térhetünk el a Nagy Építőmester, az Örökkévaló Isten tervétől és akaratától. Hangsúlyos azonban, hogy maga Jézus Krisztus, a testté lett, meghalt, feltámadott, mennybement, az Atya jobbján ülő, élő Jézus Krisztus az alap. Nem valami dogma, tanrendszer, hanem maga Jézus Krisztus, élő jelenlétében a Szentlélek által. Joggal figyelmeztet Werner de Boor: "Az egyháztörténet során végzetes eltolódás történt. Már nem maga az élő Krisztus, az ő hatékony jelenlétében, hanem a róla szóló tan lett az egyház fundamentuma. Lehet ezen élni?" - teszi fel a kérdést. /Dr. Werner de Boor, Der erste Brief an die Korinther. R. 7
