Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Credo

Brockhaus Verlag Wuppertal. 1968. 73.p./ Sőt, ennél még rosszabb dolgok is történnek: Lehet egyházról úgy beszélni, egyházat úgy alapítani, hogy szóba sem jön Jézus Krisztus neve.

Talán azt mondjuk: nálunk nem ez a helyzet. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy Jézus Krisztus az egyetlen fundamentum. Ez igaz, de mégis vannak kétségeim, s ezekkel nem vagyok egyedül. Fel kell tennünk a kérdést: Valóban azt a Krisztust tekintjük fundamentumnak, akit Isten kijelentett, aki kijelentette magát, s akiről az apostolok bizonyságot tettek? Azt, "akit az Isten igazolt erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten"? /ApCsel 2,22./ Valóban azt a Krisztust tanítjuk, prédikáljuk, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz?

Van egy másik aggasztó dolog is a fundamentummal kapcsolatosan. Azt valljuk, hogy Jézus az egyetlen fundamentum. De ez a fundamentum nem a levegőben lebeg, mint Mohamed koporsója.

Ezért fogalmazta meg Pál apostol ezt az igazságot történeti kibontakozásában az Ef 2,20-22-ben: "Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szentlélek által." Nem képzavar, amikor Pál apostol vezérigénk összefüggésében Isten templomáról beszél, hanem az egész építkezést látja a maga teljességében. Más képpel, más szavakkal szólva: a fundamentumnak alapot kell ásni. Isten is alapot ásott, amiben elhelyezte az egyetlen alapkövet, "a" fundamentumot. Ez Isten hatalmas tettei által történt, amikről a próféták és az apostolok szóltak. A mögöttünk lévő két- három évszázad teológiai munkásságára az volt jellemző, hogy a teológusok - és más tudósok is - nagy szorgalommal aláásták azt a fundamentumot, amit Isten vetett, kétségbe vonva és tagadva Isten üdvtörténeti hitelességét. Sőt, a fundamentumról is leszedegették az apostolok alapköveit. Mindezek következtében a fundamentum alatt nincs talaj, a fundamentum, valamint a között is, amit a fundamentumra - vélünk - építeni, hatalmas űr tátong. A Biblia is beszél olyan időkről, amikor a fundamentumokat is kiforgatják, s felteszi a kérdést: ilyen időkben mit csinál az igaz? /Zsolt 11,3./ Olyan időkben élünk, s olyan időkkel kell számolnunk a Biblia bizonyságtétele szerint, amikor a fundamentumok elrontatnak. A mi kérdésünk is ez: mit csinál ilyen időkben az igaz? Azt, hogy hiszi és vallást tesz arról, hogy "az Isten által vetett szilárd alap /fundamentum/ megáll" /2Tim 2,19/, s hogy "más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus."

Fontos alapszabály, hogy alapot vetni és az alapra építeni csak bölcsen szabad. "Mint bölcs építőmester, - írja Pál - alapot vetettem."

8