Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

Jahve előtt, vagy vele járnak és élnek az igazak, ott, ahol éppen vannak (Gén 17,1.18; Zsolt 56,14; 116,9). A jó és a rossz is Jahve előtt történik, csakúgy mint a bűn, büntetés (Zsolt 17,2; 143,2; 90,8; 11,4;

lSám26,19kk) Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy ahol Jahve jelenlétének földrajzilag meghatározható helyi jellege háttérbe kerül, helyileg nem meghatározott jelenléte ott is feltételezi különleges, helyi megjelenését és az anélkül el sem képzelhető.

Ha az élet forrása tehát Isten, akkor az élet ott található, ahol Ő jelen van. Akinek tehát szüksége van az életre, annak Isten közelségét kell keresni, ott uralkodik olyan atmoszféra, ahol az élet virágzik. Ott az élet világa. Aki életre vágyik az elsősorban a templomhoz vagy szentélyhez fordul, hogy Jahve orcáját keresse. Az Ószövetség panasz és hálaénekeiben egyén és gyülekezet számára a szent helyek, különösképpen a Sión az élet forrása (Jer 2,13; 17,13; Zsolt 36,10). Az élet javai itt találhatók. (Hős 5,6) A templomban lakik, Jahve neve, aki Izrael számára az üdvösség ígéretének biztosítéka. Jahve szikla, segítő szabadító, vár, menedék, s mindez a Sionnal összefüggésben fogalmazódik meg (Zsolt 3,4; 7,2; 1 7,8; 27,1.5; 28,1.7; 31,2-4; 30,8; 90,2)

Ebből adódik, hogy az iidvjavakhoz a kultuszi cselekményekben való részvételen keresztül lehet hozzájutni. Ide tartozik többek között Isten nevének segítségül hívása, az áldozatbemutatásakor tett fogadalom. E cselekmények Isten, még ha csak jelekben felismerhető módon is, de reális jelenléte által töltekeznek meg életadó erővel. A héber zsoltárirodalom nagy részének háttere a templom, mint az élet forrása. Persze Jahve szabad abban, hogy ezen a helyen életet ad e. Az élet házát képes romhalmazzá is tenni (Ám 9,1 kk; Mik 3,1 lkk; Jer 7).

Isten jelenléte a templomban az Ő országban való jelenlétét reprezentálja ugyan, de az életben való részvétele nem korlátozódik a templomra. Éppen a templomban, Jahve kijelentése biztosítja az embert afelől, hogy az egész ország az ő szabad kásának színtere. Ezért Izrael teljes értelemben csak ebben az országban képes élni, kibontakozni. Csak itt, Jahve színe előtt lehet részvétele az életben teljes. A puszta, Egyiptom, Babilon ilyen értelemben nem jöhet szóba. A hosszú élet, számos utód önmagában véve még nem az, amit az Ószövetség üdvösség, élet alatt ért. Mindez akkor válik Isten ígéretévé a szó teljes értelmében, amikor ezek egy bizonyos térben, Kánaán földjén teljesednek be. A hosszú élet és számos utód ígéretével jár együtt majdnem mindig az ígéret, hogy Izrael örökölni és birtokolni fogja az országot. Dürr szerint az életben maradás és az ország birtoklása mindenütt összetartozó fogalmak.17 Itt, tehát elsősorban nem az egész földkerekségen, nem mindenütt a nap alatt van Izrael számára az élet világa. Természetesen az országban lakni nem automatikusan jelent életet, hanem csak akkor, ha a nép Isten szabadításához mél17 L. Dürr művét idézi Chr. Barth: Die Wertung des Lebens im AT, 24. p.

11