Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
pasztalják meg, ahol nekik megjelent és élő Istenként jelentette ki magát. Ezek voltak Izrael szent helyei, ahol Isten megígérte, hogy övéit néppé formálja és elvezeti őket az ígéret Földjére. Ez volt a kezdeti időkben Sikem (Gén 12), Hebron (Gen 13), Bétel (Gen 28) stb. A pusztai vándorlás, honfoglalás, bírák és királyok korának szent helyei: Hóreb, Gilgál (Józs 5), stb. Ezek a szent helyek köveknél, fáknál, forrásoknál, hegyeken voltak, melyek már esetleg korábban is szentek voltak. Bétel pl. nem Jahve megjelenése által válik szentté, hanem azt Jahve megjelenése leplezi le (Gén 28). Az Ószövetség tanúbizonysága szerint nyilván Jahve lakott itt mint máshol is, ugyanazzal az ígérettel és igénnyel. Izrael kötődött ezekhez a szent helyekhez, mert Isten is kötötte ide magát, noha kötődésében is szabad maradt, mint mennyben lakó (Gen 11,5; 19,24;21,17;Zsolt 2,4; 18,7; Ex 19,18). Mennyben lakóként van jelen a földön és idegenként lesz emberek számára megközelíthető, földi jelenlétéből lesz nyilvánvaló mennyei volta. Isten annyira szabad, hogy még a szent helyeket is megítéli, elveti, pl. Silót (Zsolt 78,60), s a próféták még Sión ellen is szót emelnek (Jer 7;26). Isten azonban nem csak egyes szent helyeken van jelen, hanem az egész országban, mely a többi országhoz képest tiszta (Ám 7,17), s az Ő tulajdon földjén vannak a szent helyek. Jahve előtt, színe előtt azt jelenti különösen régebbi szövegekben: a szentélyben, a szent helyen (Ex 21,6),vagy az országban, melyet Jahve arra méltatott, hogy ott jelen van (lSáni26,20; Zsolt 139,7) Itt lakni egy izraeli embernek kitüntetés és Isten jelenléte különbözteti meg az országot más országoktól, ahonnan Jahve nem marad távol és orcáját nem rejti el. Ha Jahve megjelenik, akkor a távoli Isten jön közel, Isten, aki hallgat, beszél és az ismeretlen Isten lesz ismertté. (Molnár János a Ref. Szemle 1994.3.154. oldalán idézi Westphal gondolatát, miszerint Jahve égben lakozása a kultusz teoretikus dogmája, míg a templomban lakozás a praktikus élő hit kifejezője. E két tétel egységes magyarázata az, hogy az egekben lakozó Isten az emberek között akar lakni. Abban a theologiai egységszemléletben, hogy Jahve az égben lakozik, de jelen van a Sionon, az ótestamentumi hit mély humanizmusa fogalmazódik meg és fejeződik ki). Isten megjelenése any- nyi, mint akaratának tudtul adása, nevének kijelentése (Deut 11,21; 12,5; 16,2). Ahol Jahve neve lakik, ahol azt hirdetik, megismerik, segítségül hívják és dicsérik - Karasszon Dezső a Ref. Szemle 1994.1,55.oldalán nyilván ezért tartja fontosnak megjegyezni, hogy a 150. zsoltárt azért helyezték a Zsoltárok Könyve végére, mert a Zsoltárok Könyve legfőbb tartalmának az istendicséretet tartották - ott nem egy Izrael istenéről szóló tanítás, elképzelés található, hanem Isten maga van jelen személyesen (Zsolt 20,8; 145,18): Jahve előtt lenni azt jelenti, hogy Ő lát és neki felelős az ember, de nem csak megjelenésekor a szentélyben, nem is csak az országban, ahol különösen jelen van, hanem tágabb értelemben az egész földkerekségen. Aki ki akar bújni az ilyen felelősség alól, az sehol nem talál menedéket, még a biso -ban sem (Ám 9,2-4; Zsolt 139,8). Tudatosan 10
