Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete (III.)

hogy forr a bor, nevelés folyik.

Palumby Gyula bátyánk híressé vált mondása volt, hogy három nagy világszervezet van: a cionizmus, a kommunista párt, meg a pataki diákság. Ezzel közhírré tette sajátos történelemszemléletét és tudtunkra adta, hogy nincs nagyobb baj a szabadsággal, amíg ilyen nagy világszervezetekkel lehet viccelődni. Ám hamarosan megmutatkozott, hogy a "szalámi-taktikával" szerveződő hatalomnak nincs humorérzéke. Negyvenhét nyarán még abban a reményben készültünk angol különbözeti vizsgára, hogy ősszel egyházi iskolába mehetünk. De ősszel már állami általános iskolában találtuk magunkat. Megengedték ugyan, hogy a vidékiek egyházi internátusbán lakjanak, de az új tanrendszer bevezetésével már kezdték elszedegetni az Egyháztól az iskolapadokat és az ifjúságot. Engem például kétszer is államosítottak. Egyszer 48-ban, másodszor 52-ben, amikor a gimnázium következett. Mégis, ebben a 4 évben az isteni gondviselés elrendezte a főbb motívumokat, azt, hogy ki által és mivé legyen az ember gyereke. Ebben pedig sorsdöntő szerepe volt a megtérésnek.

Az őspatakiak, akik a fordulat évében már Patakon voltak, emlékezhetnek rá, hogy milyen elevenséggel járta át és töltötte fel lelkünket az élet Ura, az a Krisztus, akinek követésére a konfirmációban is fogadalmat tettünk. A mi osztályunkat Magó Ferenc tiszteletes úr készítette fel és Darányi Lajos, ugyancsak "bátyánk", a későbbi püspök áldása indított útnak. Ötven év távlatából kétféle érintésre emlékszem. Az egyik a Lajos bácsié, akinek derűs kegyessége angyali üdvözletekkel tölté be a házat, az akkor még misztikus félhomályban, kevés fénnyel és impozáns templomot. Egyszer a 2,Tim.3:16-ot magyarázva elmondta, hogy ő gyermekkorában ezt az Igét úgy értette: a teljes írás hasznos a fedésre, egy d-vel, mert szokás volt falun, hogy befedték vele a teljes köcsögöt. Csak később értette meg, hogy más a fedés, mint a feddés és az embernek mindkettőre szüksége van. A gondolatok áramlásában itt most folytatni lehetne a viliódzó emlékeket, egy-egy aranymondásként fénylő mondatot felidézve, de akkor elkanyarodnánk attól a meghatározó eseménytől, ami hosszú távon is maradandónak bizonyult. Ez pedig a megtérés volt, amit többen is a holland Miss Margaret Friesen imatermi evangélizációjának hatására éltünk át. Kinyílt egy másik világ, a Biblia személyes üzenetének, Jézus üzenetének világa. Éjszakába nyúló bibliaköri közösségben arra ébredtünk, hogy Valaki megszólított és mi egyszeriben tudtunk saját szavainkkal válaszolni: tudtunk imádkozni. Az életnek ez a korábban nem ismert többlete elvette a bűnt és lelkessé tett, úgy hogy a frissen megtérteket a többiek rajongóknak, meg mannásoknak hívták. Beindult a gyermekmisszió, a vasárnapi iskola, a konferenciák nyári szünetben is és mindez együtt boldogító "tavaszi zsongás"-sal töltötte be lelkünket. A teológusok, "bátyáink" bizalmukba fogadtak és így 8-10 év korkülönbséggel 'felfelé barátkoztunk'. Az Ige fényében szépnek

141