Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete (III.)
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE III. Pataki diákok Mádról Sárospatakra ma már fél óra alatt el lehet jutni. Közlekedésünk gépesedése a gyermekkorból eredő élmény és mostanáig meghatározó. Ez úgy kezdődött, hogy kezdetben volt a kerékpár, apai örökség, a szerény jövedelmű közalkalmazott szamara, amin a gyümölcsöt és egyéb termeivényeket a Bojtáról is haza lehetett tolni. A mádi völgyből Zomborra föld úton, vagy Szerencsre a vasút mentén lehetett legurulni. Szerencsen volt városi fürdő, borbély, fogorvos, akit elég korán kezdtünk el látogatni. Petrikovics doktor úr húzott először fogat nekem, a rövid nadrágos suttyónak. Akkor még volt miben válogatni és élményszámba ment, hogy pont azt húzta ki, ami fájt. Akkoriban még a foghúzás a borbélyok dolga is volt, ki tudja miért, - de ha a logikát keressük ebben, a válasz az, hogy ez a művelet is, mint a hajvágás, a fejhez tartozott. Hírlett, hogy borbély nélkül, egyszerű ajtónyitással is lehet fogat húzni, de aki adott magára valamit, legalább a borbélyt felkereste. Mádon is volt borbély, talán Riegler bácsinak hívták és korán megjegyeztem, hogy a kuncsaftok várakozása kis hazánkban politikai fórum, ahol ország világ dolgát szokták megbeszélni. Nem elegyedtünk ilyen vitákba, inkább mentünk vonattal Szerencsre, ahol több dolgot is lehetett intézni. Szerencs volt a város, ahol széles járda fogadta a hidasi szárnyvonalról érkezőket és vadgalambok búgása a Gyárkerti ősparkból. Itt láttam batyuzókat, akik hátikosárban hozták áruikat a piacra, almát, körtét, szilvát, ami még garantáltan bio volt, benne a minőség-ellenőrző kukaccal. Láttam Keresztesi bácsit is, akinek vendéglője volt a református templom előtti téren. Bajuszkötővel kordában tartott ékessége, vasalt fehér köpenye, s ahogy kiállt reggelenként, hogy fogadja a korai vonattal érkezőket, egy megnyugtatóan rendezett polgári világ képét mutatta. Akkor még szokás volt, hogy a vendéglős, a hentes, a rőfös a boltajtóban várta és üdvözölte a vevőket. Volt még tiszteletadás, nyugalom, kis haszonra is mozgó vállalkozás és sós kifli, amihez hasonlót azóta se láttam. A vizes nyolcasokkal fellocsolt és napjában többször is lesepert járdák, a nyári hőségben felszálló hús fuvallatok, a divatjamúlt köszöntések, pl. "alászolgája", mind megörökítendők, mert arról szólnak, hogy volt már egyszer polgári rendtartása ennek az országnak. A proletár nemzetköziség mozgalma mindezt eltörölte és toprongyossá züllesztette a korcsmatájéki szegénységet. Tíz év sem kellett hozzá, a hatósági húsbolt hentese olyan monopol helyzetbe került, hogy felemelt bárddal a kézben mondhatta: "ha nem lesznek csendben, beszüntetem a mérést." A gyermekkor emlékképei így szociológiai jelképekké válnak, mert Horváth Barna: 136
