Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
egyház az Ó- és Újszövetség közötti egység fontosságát támogatta, valamint amikor megértette a görög Újszövetség zsidó hátterének jelentését, akkor képes volt legyőzni a gnoszticizmus dualizmusát. Amikor azonban az egyház szintézisre hozta a bibliai revelációt a görögök formáról és anyagról vallott dualizmusával, akkor elvesztette a teremtés és megváltás Bibliában fellelhető egységét. A görög filozófia és bibliai teológia szintézise a teológiában a skolasztika kialakulásának eredményéhez vezetett. Jó példa erre Augusztinusz, akinek nehézséget okozott Isten egyedülálló igéjének a megértése, mert erősen a görög filozófia hatása alatt állt. A filozófiát a teológia szolgálatába állította. Ennek eredménye az a csekély kísérlet volt, melyben a filozófiát keresztyéni szemszögből újragondolták, másodsorban pedig az, hogy ezzel a teológiának egy olyan feladatot adtak, amit nem tudott teljes mértékben megoldani. A lélekről és testről alkotott nézete sokkal inkább görögnek mondható, mint zsidónak. A test csupán a racionális lélek 'anyagi járműve'. Abban is hibás volt ez a nézet, hogy az eredendő bűnt a szexuális kívánságokkal azonosította. Szemléletében sokkal közelebb állt Platánhoz, mint a Bibliához. A Bibliában ugyanis nem az olyan kívánságok mutatnak a bűn eredetére, mint ami a szexualitásban rejlik, hanem sokkal inkább a szívünknek azon döntései, melyek vagy engedelmességre vagy Isten Igéje elleni lázadásra ösztönöznek. A másik problémát az jelentette, hogy a Római Császárság a katolikus egyházban élt tovább, különösen is annak hierarchikus felépítésében és legalitásában. Konstantin megtérése vezetett a keresztyén állam gondolatához, de ez az elgondolás is megőrzött valamit a pogány perspektíva azon szemléletmódjából, mely szerint Isten kezeskedett a császárság gazdagságáért. Ez vagy a Corpus Christianum gondolatához vezetett, vagy egy keresztyén társadalomhoz, aminek hatásai hosszú évszázadokon keresztül érezhetőek voltak. Pozitívumként említhető az, hogy számos kísérlet történt arra, hogy a keresztyén hit a kormányzásba, társadalomba, az oktatásba és morálba integrálódjon. A negatív oldala az volt, hogy az egyház túlzott értelemben megpróbálta kontrolálni az életet. A hit, mint az egyik lehetőség elfogadása, nem volt annyira kihangsúlyozva, mint a tradíció. A megújulást nem fogadták el könnyen. 125
