Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
Reneszánsz A középkor vége felé Aquinói Tamás (1225-1274), aki nagy hasznát vette Arisztotelész tanításainak, arra a felismerésre jutott, hogy az isteni reveláció és emberi gondolkodás az érem két oldalát jelentették, és csaknem egyenértékűek. Ebben az időben jelentek meg Európa szerte az egyetemek. A következő évszázadokban a reneszánsz kibontakozásával új gondolatok születtek az emberiségről. A középpontban Istennel szemben az ember állt. Aquioni azt a nézetet részesítette előnybe, mely szerint az emberi értelem nem bukott el, nem esett bűnbe. Ez lényegileg platonista és arisztotelészi nézet, és különbözött a Biblia tanításától. Pál Róni. 12:1,2-ben beszél az értelem {nous) újjászületéséről. A reneszánsz és tulajdonképpen a felvilágosodás időszakában az a nézet vált uralkodóvá, hogy a legbiztosabb vezetést (torát) az értelem biztosítja. A reneszánsz újra fölfedezte az embert és az egyén fontosságát. Ezzel egy időben az a nézet, mely a dolgokat autonómként kezelte, kiemeli azokat a teljes kontextusból, mely szükséges ahhoz, hogy az egyes dolgoknak jelentést adjunk. 126
