Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Prof. J. Wajne Baker: Egyház, állam és rajongás

'IProf. Is). CBa£er

közösség szervezetéről vallott eszményével. A keresztyén közösségről vallott elgondolása főként a szövetség értelmezésen alapult. A szövetség eszmény meghatározta egész gondolkodását. Átitatta nemcsak a kegyelem teológiáját, hanem a keresztyén társadalomról vallott elképzelését is. A szövetségről vallott elgondolása létfontosságú annak megértésében, hogy miként látta ő a külső egyházat és annak helyét az emberi társadalomban, vagy másként az egyház-állam viszonyt.

Buliinger elgondolása szerint a történelemben csak egy szövetség volt. Isten létrehozta ezt a szövetséget Adámmal, azután megújította Noéval, Abrahámmal, Mózessel, Dáviddal és Krisztussal. Ez a szövetség kölcsönös és kétoldalú volt. Isten megígérte a teljes bocsánatot mindazoknak, akik a szövetség feltételeit megtartják. Ezek: hit Istenben és jámbor élet, vagyis a felebarát szeretete. Megtartani a szövetséget annyi, mint hinni Istenben Krisztus által és engedelmeskedni Isten parancsainak. Az erkölcsi törvény a szövetség feltételeinek summája. Az erkölcsi törvény Isten örök akarata és sohasem szűnt meg. Tehát a szövetség feltételei azonosak az O- és Újszövetségben.

Amikor Buliinger a külső egyház és a keresztyén közösség kérdésével foglalkozott, ő azt a szövetség összefüggésében tette. A keresztyén társadalom mintája az OT-ban található. Azok az isteni szabályok, amelyek az egyház és közösség részére születtek az OT-ban, nem változtak az ÜT tanításában sem. A lelkipásztor az ÓT-i próféta utóda. Ösztönöznie kell az uralkodót Isten igéje szerinti vallásra és a népet inteni a szövetség feltételeinek megtartására. Tevékenysége nem tartalmazza a fegyelmezést vagy az úrvacsorától való eltiltást. A magisztrátus az ÖT-i királyok utóda. Az ÖT-i uralkodóhoz hasonlóan az elöljáró hatalma alá tartozik a vallás dolgainak szervezése és a fegyelmezés. Az elöljáróság kapta a hatalmat a szeretet szövetsége feltételeinek érvényre juttatására a keresztyén társadalmon belül.

Az örök szövetség teremtette tehát meg az alapját annak a teóriának, amellyel Buliinger alátámasztotta a késő középkori szakrális közösség koncepcióját. Ilyeténképpen a keresztyén közösség és az egyházfegyelem csak a szövetség összefüggésein belül szemlélhető. Buliinger 1525- ben kezdte kidolgozni a szövetségről alkotott elgondolását és 1528-ra már különböző megközelítésekben ismertette a teljes kidolgozott koncepciót. Később, 1534-ben kiadta legfontosabb munkájátIsten egy és örök Testamentumáról vagy Szövetségéről , amit az egyház és a polgári hatóság kapcsolata körül kialakult vita közepette írt.

Komoly problémaként kísérte végig a reformációt az a kérdés, hogy miként kell viszonyulni azokhoz az emberekhez, akik nem illeszkedtek be a szakrális közösségbe.

78