Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?
Számára a morális törvény elég valóságos volt ahhoz, hogy posztulálja Isten létét. Kant azonban nem tudta, hogyan kell ezt a hitet nagyon személyessé tenni, és a vallás egyetemes (univerzális) kinyilvánításainak terminusaiban gondolkodott, nem pedig konkrét történelmi ki- nyilvánításokban. KANT RENDSZERE: zárókő nélküli filozófiai boltív Kantnak az autonómiáról alkotott elképzelése jellegzetesen a felvilágosodásé is. Az emberi érettség alapja az ész szabad használata. Jegyezzük meg azonban, hogy az autonómiáról alkotott elképzelése nem ugyanaz, mint a modern szubjektivizmusé. A modern szubjektivizmus azt mondja, hogy az egyén meghatározhatja, hogy mi a jó számára. O abban hitt, hogy az egyénnek az akaratát kell használnia ahhoz, hogy az egyetemes morális imperatívusznak megfelelő helyes döntéseket hozzon. Ámbár annak hangsúlyozása, hogy az ész képes követni a morális törvényt, egyben Kant nagy gyengesége is. Nincs olyan, hogy „ univerzális vagy „ közös ész, mivel az emberek arra használják eszüket, hogy megvédjenek ezzel számos különböző perspektívát! Kantnak az észbe vetett túlzott bizalma, például a VALLÁS KIZÁRÓLAG AZ ÉSZ KORLÁTÁIN BELÜL című müvében, meggátolja abban, hogy az Istentől jövő kinyilatkoztatás valódi hatását elfogadja. Az isteni kegyelemre úgy tekint, mint ami gátolja az emberi autonómiát. Kant hagy helyet a kegyelem számára, ám ez eléggé gyenge kegyelem, ami jó szándékaink érdemein alapszik. így hát ezen a ponton benne egyfajta deista-morális megközelítést találunk, amelynek a modern filozófiában később nem volt megoldása arra, hogy visszafogja az emberi autonómián és szabadságon alapuló szilárd ateista elképzeléseket. Amit Kant épített, úgy nézett ki, mint egy boltív, aminek nincs záróköve, ami összefogja. Azzal, hogy szétválasztja a numenálist és a fenomenálist, azt jelentette, hogy az ész és a hit többé nem tudnak kéz a kézben együtt haladni. A „tiszta ész ideája (reine Vernunft) kizárni látszik minden eltérő ismeretet, különösképpen azt, amely esetleg isteni kinyilatkoztatáson alapulhat. De miután kizárta azt az ismeretet, amely nem a tiszta észből származik, továbbra is elfogadja a gyakorlati ész szükségességét, amely nagyobb követelményt támaszt (posztulál), mint amit bizonyítani tudunk. Ez éppúgy rámutat Kant dualista problémájára, mint a filozófia nagy kérdéseiről tanúsított gazdag ismeretére. 1 7)an-e Üstén számára fiefy.. ? 1 Stanley L. Jaki, The Road of Science and the Ways to God (Edinburgh, 1978), ch.8. 55
