Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

Kant számára a véges elme képtelen elérni a végtelent.1 Ez később az egzisztencializmus témájává válik, és hatást gyakorolt pl. Barth Károlyra is. Am itt van egy különbség: jóllehet Barth egyetért Kantnak a „ természeti teológiát érintő kritikájával, ugyanakkor Isten kijelentését hangsúlyozza. Eközben Kant szerint nagy mértékben véges voltunk börtönébe kerülünk. El vagyunk szigetelve attól, hogy valaha is megismerjük a Dinge an sich (a dolgok önmagukban). Mivel az igazi valóság mint pl. egy Ding-an-sich igazán nem megismerhető, nem csoda, hogy Fichte és más Kant utáni filozófusok elvetették ezt a szemléletet, azzal a következménnyel, hogy elveszítették az egyensúlyt - amelyre Kant törekedett - és egyfajta egyoldalú szubjektivitásba estek.

NÉHÁNY GONDOLA T TEOLÓGIAI HALLGA TŐK RÉSZÉRE

Platónt a görög ortodox egyház, Arisztotelészt a római katolikus egyház, Kantot pedig a protestáns mozgalom filozófusának nevezték. Kant inkább deista mint teista volt, és éppen ezért - ahogy Dooyeweerd mondja - Kantot nem lehet a filozófia protestáns refor- mációs tudománya képviselőjének tekinteni. Kant szabadságeszménye nem különösebben biblikus. A puritanizmus és a pietizmus hatott rá, ám filozófiája nem merít mélyen a Szentírás forrásából. Túlzottan támaszkodik a személyiség szekuláris humanista ideáljára - amelyben a megismerő alany határozza meg a valóság ismeretét/ Kantnak az „ episztemológiában meglévő kopernikuszi fordulat -a vitatja a Descartes óta meglévő tendenciát, miszerint a valóság alapja a megismerő alanyban keresendő. A „ Cogito ergo sum azt jelenti, hogy a szubjektív gondolkodás afelé tendál, hogy függetlenné (szuverén) váljék. Episztemológiai apriori-ja nem hagy sok helyet Istentől származó normatív kinyilatkoztatásnak.

Kant két szférára töri a kozmoszt, és dualizmust hoz létre a matematikai, tudományos, racionális tudás, valamint a morális szabadság és morális személyiség felfogása között. Röviden: először elválasztja, és csak azután keresi az összefüggést a természet és a szabadság között. A természet az érzékelési tapasztalás, a szabadság pedig a morális döntés területe.

Az etika területén Kant nem követi azt a bibliai nézetet, mely szerint a gonosz szemben áll Isten akaratával. A gonosz Kantnál, a

vö. Paul Tillich, Perspectives on 19th and 20th Century Protestant Theology (SCM Press, London, 1967).

Herman Dooyeweerd, A New Critique of Theoretical Thought (Amsterdam, 1953) vol. I, p.326ff.

Dr. Sawyer J/'anZ

56