Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

Uan-e Listen számára fiehj.. ?

kor, amikor Kant helyet annak a nézetnek, hogy az igazi tudás forrása csak a Vernunft lehet. Az ettől eltérő tudás Kant számára csupán szabályozó (hasznos, de nem bizonyítható) alapelv, például képzetek a moralitásról, vagy Istenről. Milyen többlettel rendelkezhetnek ezek, amikor a Vernunft-ot minden bizonyosság eredetének és bírájának állították be, és amikor az egyedül valósnak számító adatokat már úgy definiálták, mint amelyek érzékekre vonatkozóak (tapasztalati jellegűek)? Ennek eredményeként a nyugati gondolkodás a dualista álláspont felé mozdult el, ahol a „tapasztalati valóság -ról alkotott megértésünket valódinak mondják, az egyéb dolgokról való tudásunkról (morális, társadalmi, esztétikai, filozófiai, vallási dolgokkal kapcsolatos) pedig azt tartják, hogy azok „ értékítéletek , vagy a „ gondolkodás építményei , igazságként nem mérhetőek.

KANT KÖTELESSÉG-ETIKÁJA

Kant etikája a deontológiai nézőpont klasszikus példája (a deon feladatot, vagy kötelességet jelent). Az ilyen feladat-orientált etikában a következményt nem tartják szem előtt, inkább a belső elkötelezettség számít. Amikor az etika az eszközökre és a célokra összpontosít, akkor azt utilitárius (haszonelvü) vagy konzekvencialista (következmény) etikának nevezik. Kant szerint az eredményre koncentrálni egyenlő a hasznosságról, nem pedig a moralitásról való gondolkodással. A moralitás a kötelességen alapszik, nem pedig az önérdeken - mondja Kant. Valójában a tiszta ész megmondhatja nekünk, hogy miként kellene cselekednünk. Kant ezt mondja: egy cselekedetnek ne az eredményéről kérdezz, hanem a helyes alapelvről és a tiszta indítékról. Ami számít, az a morális (univerzális) törvény iránti tisztelet, amely egy „ kategorikus imperatívusz . Semmi sem lehet addig jó, amíg azt a jót nem a jóakarat viszi véghez. Amikor valaminek az eredményekre nézve történő megcselekvéséről beszélünk, akkor ezt Kant „ feltételezett (hipotetikus) imperatívusz -nak nevezi, ami a hasznavehetőségen (utilitáson) alapszik, nem pedig a moralitáson. Például: talán hasznosnak tűnik pénzt adni a szegényeknek, de ha valaki ezt félelemből, vagy büszkeségből teszi, akkor ez már nem morális cselekedet, hanem haszonelvű számítás.

Kant különösképpen is két etikai princípiumról emlékezetes. Az első: „ Soha nem szabad cselekednem anélkül, hogy ne tudjam akarni azt, hogy maximám [etikai döntés] egy egyetemes (univerzális) törvénnyé váljék. Másodsorban: "Az embernek úgy kell cselekednie, hogy mindenkivel úgy bánjék mint céllal, és sohasem úgy mint csupán eszközzel."

53