Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

nála állandóan a teológia felé mutatott. Ezért írhatta: „ Azért kellett a tudást megszüntetnem, hogy helyet készítsek a hitnek. Ez Kant MÁSODIK LÉPESE. Ezután Isten a gyakorlati ész hasznos vagy „ szükségszerű posztulátumává válik.

Kant úgy látja, hogy a tudást (az Isten-érveket) el kellett vetni annak érdekében, hogy Istent és a morális elvárásokat az intuíció alapján fogadjuk el. Miről is van itt szó? Hendrikus Berkhof a következőket mondja: „ Kant célja az volt, hogy mind a vallást, mind a felvilágosodást megmentse: úgy véljük, ez a kettős szándék volt két legnagyobb szenvedélye Kantnak, mint gondolkodónak. Aquinói Tamás Isten létezését bizonyító érvekről, Kant pedig utalásokról beszélt. Kant megpróbált szintézist találni a tiszta ész és a gyakorlati ész között anélkül, hogy ne lett volna őszinte az emberi tudás határait illetően. A feladat, amelyet Kant felvállalt az volt, hogy valahogyan túljusson mind a racionalizmuson (mely elvont tudást ajánl a konkrét realitást figyelmen kívül hagyva), mind az empirizmuson (mely adatokat ajánl szerkezeti perspektíva nélkül). Más szavakkal: a gondolatok üresek empirikus adatok nélkül, és az érzékelés útján szerzett adatok vakok gondolati koncepciók nélkül. A megismerés (tudás) ezek kombinációiból származik.

A HARMADIK LÉPÉST az etika területén tette, amikor megírta A GYAKORLATI ÉSZ KRITIKÁJA (1788 - Kritik der praktischen Vernunft) c. müvét. Ebben Kant autonómiánkról beszél, amelyen azt érti, hogy erkölcsileg nem vagyunk a természeti ösztönökhöz kötve. Az erkölcsi törvény bennünk van. A természetet az okság láncai kötik meg, de az embereknek megvan a szabadságuk a morális autonómiára, hogy saját maguk hozzanak döntéseket. Kant eljut „kategorikus imperatívuszához : Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyúttal mindenkor egyetemes törvényhozás elvéül szolgálhasson.

Ezzel együtt Kant három következtetésre is jut: i) szabadok vagyunk egy jobb erkölcs választására („ teheted, mert kellene tenned ); ii) a lélek halhatatlan (mivel nem tudjuk teljesen betölteni az etikai imperatívuszt, ezért állandó fejlődésre van szükségünk); iii) Isten létezik (mivel nem tudjuk morálisan uralmunk alá hajtani ezt a megtört és abszurd világot, ezért szükségünk van Istenre és az O királyságára).

De figyeljük meg: Kant az erkölcs és a szabadság területére helyezi Istent, nem pedig természet és az okság térfelére. Az ész (természeti teológia) nem érheti el Istent, de az intuíció és erkölcs „ tudhatja (alapul tekintheti, felteheti), hogy Isten létezik. Másképpen mondva: Kant csak az erkölcs ablakán keresztül képes Istent meglátni, nem pedig az értelem ablakán keresztül. Tipikusan morális látásmódja szeJJan-e V.síen szájná/-a Leítj.. ?

47