Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Van-e Isten számára hely a filozófia fogadójában?

rint a következőt állítja: „ Ha erőnk szerint cselekszünk, akkor az, ami erőnkön kívül esik segítségünkre fog sietni egy másik forrásból. Istenről való megbizonyosodását és a hitet erkölcsi alapokon keresi. Vélekedése szerint: ahhoz, hogy egyáltalán elfogadjuk az életet egy végső morális alapot szükséges állítanunk: Istent nem annyira mint első fizikai okot lehet felfogni, hanem mint az első morális okot. Kant A gya- korlati ész kritikája c. művét azzal a következtetéssel zárja, hogy mi emberek két alapszabály: „ a fölöttünk lévő csillagos ég és a bennünk lévő morális törvény szerint élünk.

A NEGYEDIK LÉPÉS: Miután sokat időzött egyfajta „ prolego- menán az ész és a metafizika kapcsolatát illetően, Kant végül is eljutott odáig, hogy a keresztyén hit tartalmáról (dogmatika, tanítás) beszél. Ezt az 1793-ban kiadott A vallás egyedül az értelem határain belül (Religion innerhalb der Grenze der blossen Vernunft) c. müvében teszi meg. Kant valójában nem mutatott érdeklődést a vallás személyes megnyilvánulási formájának megtalálása iránt, amikor „ Alapot - Istent - keresett, Aki a moralitás és a tapasztalatban meg nem talált végső világharmónia garantálója. A Szentírást és a kijelentés tényét az észnek rendeli alá. De hogyan lehet az ész a legfelsőbb bíróság, ha a gondolkodó emberek sem értenek egyet bizonyos dolgokban? Kant szerint a vallás lényegét tekintve egyenlő a moralitással, Jézus pedig számára nem más, mint a nagy erkölcsi tanító. Kant az imádkozást babonás illúziónak nevezi, és a fiatal korában megismert vallásos látásmódnak hadat üzen. Luther szülőföldjén írja, hogy a cselekedetek alapot képeznek a kegyelem számára!

Úgy tűnik Kant majdnem tett egy ÖTÖDIK LÉPÉST. A vallás egyedül az értelem határain belül c. müvének első fele beszél a radikális gonoszról, ami megpróbálja uralni az emberi életet. Majdnem úgy tűnik, mintha Kant feladta volna tisztán racionális alapokon nyugvó moralitását, és a bűnről és kegyelemről kezdene beszélni. Akkor viszont több teret kellene hagynia a teológia számára. Am úgy gondolta, hogy filozófusként ezt nem teheti meg; ezért nemsokára újból visszatér ahhoz az állásponthoz, miszerint az ész elegendő. Kant perspektívájában deista. Bár későbbi müveiben megemlíti „ a bennünk lévő Istent , és úgy tűnik, hogy a panenteizmus felé fordul. Valójában az élete véDr. cS awyer Gi'anft

1 Kül< bséget lehet tenni a theizmus, a deizmus, a pantheizmus, és a panent .eizmus között. A theizmus azt tanítja, hogy Isten mint transzcendens Teremtő a világon túl létezik, de azt is mondja, hogy Isten Megváltóként is aktivan beavatkozik a világ életébe. A deizmus azt tanítja, hogy Isten a világon túl létezik és csupán a természeti törvények által van jelen a világban. A pantheizmus tanítása szerint Isten és a világ egy: Isten nem transzcendens, hanem impianens - Isten a világ és a világ Isten. A panentheizmus azt tartja, hogy I-sten a világban van, vala48