Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
jbr. fjan^ntJWhUr VöAé,Je,n éi kronológia (3.) 9,6.20) és fellegvár (Bir 9,46) néven szerepel. A bibliai nevek tehát pontosan illenek Teli Balata Migdóljára, vagy erődtemplomára. Számos tudós azonban nem értett egyet Sellinnel, a későbbi bronzkor I-re való datálást túl korainak tartották, mivel a tradicionális kronológia szerint a bírák kora a vaskor I-re esik. Sellin kegyvesztett lett, az ásatást elvették tőle. 1956-ban az amerikaiak vették át a tell-baiatai ásatásokat, George Emest Wright vezetésével, s további öt kampányt csináltak. Ezek nyomán kiderült, hogy Sikem sztratigráfíája (sztratigráfía: rétegtan, rétegződés) összetett. Sellin erődtemploma alatt Wright felfedezett egy másik templomot, belső udvarral, egy réteggel mélyebben. Ez a kisebb épület az eredeti belső városfalon kívül volt, s úgy tűnt, hogy a középső bronzkor II B-ben épült, s valószínűleg később is használták, egészen a késői bronzkori I-ig, amikor hatalmas tűz pusztította el. (375) A következőkben Rohl áttekinti, hogy milyen szerepet játszott Sikem Izrael történetében, s hogy mennyiben egyeznek a bibliai tudósítások és a régészeti eredmények. Mózes első könyve - összefüggésünkben - három helyen említi Sikemet: „Majd átvonult Ábrám az országon, egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig.” (12,6) Jákob a sikemi szenthelynél ásta el a bálványokat. A Biblia ezen a helyen a Sikemnél lévő cserfáról beszél. (35,4) Valamivel korábban, Jákob hazatérőben eljutott Sikemig, s a város előtt ütötte fel sátrát. A telket megvásárolta Sikem atyjától, Hámortól, 100 pénzért. Ezután Jákob oltárt épített, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene! „Véleményünk szerint - írja Rohl - a Wright által feltárt belső udvar azon a helyen van, ahol Jákob oltárt szentelt Élnek, a régóta tiszteletben álló Móré tölgye mellett, ami alatt egykor nagyapja, Ábrahám megpihent. A szent körzet belső udvara megfelel a szabadban végzett kultusznak, amire az lMóz elbeszélése utal. A létesítmény épületei a belső udvar körül nyilvánvalóan a középső bronzkor II A-ban épültek, amikor Jákob Sikem városában lakott.” (376) Rohl maga is a feltevésnek ingoványos mezejére téved. Ez utóbbi feltevése nem illik bele az ősatyák vándorló életmódjába. Rohl szerint tehát „a középső bronzkor II A-ból való templom, a belső udvarral együtt, Móré tölgye mellett azon a helyen van, ahol Jákob oltárt épített Izráel Istenének. Évszázadok múltán ez volt az a hely, ahol Józsué szövetséget kötött a néppel, és felállította a szent maccébát.” (376) A középső bronzkor II B-ben nyilván elpusztult a templom, törmelék borította el, s erre épült az új templom. A Millió (feltöltés) elnevezés eredete ez lehet. A nyitott udvarban, amit az új, hatalmas erődtemplom elé építettek, egy nagy, fehér követ állítottak fel, ami másfél méter széles, és kb. 2 méter magas volt. Sellin maccébának, szent oszlopnak minősítette.” (337. Vö. Józs 24,25k.) Sellin ismét felállította a nagy monolitot, mert véleménye szerint azonos volt azzal a kővel, amit Józsué állított fel a szövetségkötéskor. Mint már említettük, Sellint ezért kritizálták, és alkalmatlannak minősítették a munka folytatására. „Most már tudjuk, hogy Sellinnek kezdettől fogva igaza volt. Józsué köve még ma is azon a helyen áll, ahol Józsué felállította, kézzelfogható jeleként Izráel korai 104
