Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)

=2)r. ^y4nla( Vl^iliált.): ^történetem éi I;

ne lem ei hronologia

(3j

téves kronológia felelős, hanem a forráselmélet különböző változatai is, amelyek révén a biblai tudósításokat szembe lehet állítani egymással, ki lehet játszani egymással szemben. A honfoglalás esetében ez azt jelenti, hogy van egy olyan forrás, amely szerint a honfoglalás gyors, egyszeri esemény volt, s van egy olyan forrás, amely szerint lassú, hosszú folyamat volt. Az igazság viszont az, hogy a Biblia a valóságnak megfelelően tudósít a honfoglalásról. A Biblia tudósítása szerint a honfoglalás egymást követő nagy, győztes csaták révén történt. A győztes csatákból következően Izráel megvetette lábát Palesztinában. A Józsué könyve is tud arról, hogy még sok terület maradt az őslakosok birtokában, akiknek a zömét azonban semmiképpen sem azok az izráeli törzsek alkották, amelyek nem voltak Egyiptomban. Nincs okunk kétségbe vonni azt a bibliai tudósítást, hogy az éhínség idején Jákob egész családjával Egyiptomba ment, s hogy a honfoglalás mind a tizenkét törzs közös vállalkozás volt. Az ország felosztása nem csak a tényleges helyzetet vette alapul, hanem az egyes törzsekre váró feladatokat is tartalmazta (Józs 13,1-7). E feladatok részleges megoldásáról és függőben maradásáról tudósít a Bír 1,1-2,5. A Biblia tudósítása szerint a honfoglalás valójában Dávid uralkodása idején fejeződött be, Gézer pedig csak Salamon uralkodása idején került az izráeliek birtokába (lKir 9,15-17). Az előbb vázolt elméletek igazolásában perdöntő szerepet játszottak a régészeti kutatások eredményei, amelyek szöges ellentétben állottak a bibliai tudósításokkal. Az igazság viszont az, hogy a régészeti leletek nem ellenkeznek a bibliai tudósításokkal, mihelyt a honfoglalás tényleges korának megfelelő rétegekben keressük, illetve helyezzük el őket. Az új kronológia szerint teljes összhangban van a bibliai tudósítások és a régészeti kutatások eredményei között. David Rohl a honfoglalás korával kapcsolatosan a következő kérdésekkel foglalkozik: Jerikó elfoglalása (352-358). A honfoglalás régészetének új datálása (358-362). Sesi, egy hikszosz király (362-366). Jerikó újbóli benépesítése (366-368). Jábin, Hácór királya (368- 371). Síló és a szövegségláda (372-374). Migdól Sikem (374-380).

Jerikó elfoglalása

Rohl bevezetésként röviden összefoglalja a honfoglalás datálásának a kérdését. Mózes ötödik könyve Mózes halálával fejeződik be, a Nébó hegyen. Izráel története Józsué könyvében folytatódik, ami elbeszéli az ígéret földjének elfoglalását. A pusztai vándorlás idejének meghatározásánál Rohl a 40 évet túlságosan kereknek tartja, mivel a kronológiai meghatározásoknál a kerek számokkal óvatosan kell bánni. A kivonulás tehát kb. Kr.e. 1447-re tehető. A honfoglalás Rohl szerint Kr.e. 1420-1400 között kezdődhetett. Az egyszerűség kedvéért megfelezi a húszat, s így a honfoglalás kezdete Kr.e. 1410-re esik. Ez a pár év egyébként nem jelent problémát, mert nem változtat a lényegen, nevezetesen, hogy a honfoglalás Kr.e. 1400 körül kezdődött. Ez még mindig a középső bronzkor, pontosabban a középső bronzkor II. B. Egyiptomban a második átmeneti kor még 200 év múlva ér véget, s még több mint 100 év van Szalitiszig, a 15. dinasztia megalapítójáig, a hikszosz nagy királyok dinasztiájáig. Tehát a hikszosz kor ólején vágyunk.

98