Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)

~Sároópatahi füzeteit

tudta, hogy miről beszél, ellenben a masszoréták - akik a mássalhangzós szöveget magánhangzókkal ellátták - nem voltak tisztában a vers értelmével. A mássalhangzós szöveg ugyanis mindkét esetben ugyanaz:

□'in Punktálás (magánhangzókkal való ellátás) kérdése, hogy a

mássalhangzós szöveg milyen értelmet kap: D'y 1 - szerencsétlenség

követei, gonosz angyalok, D'in 'Dtí'pű - pásztorkirályok. A 'Otf'pű-mal (pásztorkirályok) van némi probléma, mert a pontos héber szöveg ez lenne: D'in '□‘pa azaz mal®ké ró’im, és nem D'in ■'Dtf'pö, azaz mal,aké ró’im. A problémát tehát az X (alef) jelenti (ijX^ű, 7|bű). W Gesenius utal rá, hogy régen a Tj'po-ot (m 1 k) olykor íjH^ű-nak (m 1 ’ k) írták. (Wilhelm Gesenius, Hebräisches und Aramäisches Handwörterbuch. Siebzehnte Auflage. Unveränderter Neudruck. Springer Verlag. Berlin/Göttingen/Heidelberg. 1962. 425.) A D'in -OtÓO nn'Püö tehát értelmezhető úgy, hogy a „pásztorkirályok seregét” jelenti. Az X ez esetben arra utal, hogy régi szöveggel van dolgunk.

Az első hullám hikszosz, illetve amálekita harcosai „magukkal vitték családjaikat Egyiptomba, mert az a katasztrófa, ami Egyiptomot sújtotta, az arab hagyomány szerint az ő hazájukat is elpusztította. Ezért úgy látták, hogy a viszonylag biztosabb, s ráadásul termékeny Nílus-völgybe és a Nílus deltába kell vándorolniuk. Tehát ők alkotják azt az ázsiai népet, amelyet Bietak az avariszi F sztrátumban kimutatott.” (339)

Összefogalalva: „A korai hikszosz inváziósok az észak-arabiai amálekiták voltok, akik a Sinain át Egyiptom felé vándoroltak... ezek a rabló hordák elveszítettek egy ütközetet a vándorló izraeliekkel szemben, aztán a Nílus- delta keleti területére mentek, s letelepedtek városaiban, így Avariszban is... Az egyiptomi fáraók Alsó-Egyiptom felé visszaszorították őket az Itaui melletti fővárosukba... Ezek az emálekita harcosok azonosíthatók azokkal az újonnan érkezettekkel, akik nem egyiptomizálódtak, akik az F sztrátum kezdetén Avariszban letelepedtek.” (341)

A honfoglalás

A tradicionális kronológiát követve a honfoglalással kapcsolatos bibliai tudósítások sem egyeznek a régészeti eredményekkel. Kézenfekvőnek tűnt a következtetés: valójában nem is volt honfoglalás. így keletkezett a kérdés: Ha nem volt honfoglalás, akkor mi volt? A kérdéssel tág lehetőség nyílt a találgatásokra és elméletek gyártására. A találgatások és elméletek nyomán alakult ki az az uralkodó nézet, hogy az izráeli törzseknek csak egy kis töredéke lehetett Egyiptomban. Honfoglalás nem volt, az izráeliek valójában csendesen „beszivárogtak” Palesztinába. Ezt igazolja a Józsué könyve és a Bírák könyve közötti ellentét is. Józsué könyve nagy, győztes csatákról és a föld felosztásáról beszél, a Bír 1,1-2,5 pedig arról, hogy az izráeliek nem tudták elfoglalni az ígéret földjét, s Józsué halála után még nehéz, többnyire megoldhatatlan feladatok vártak rájuk. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindez csak elmélet, még akkor is, ha sokan tudományos ténynek tekintik. Az elméletért nem csupán a

97